Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

Bevezetés

„...Elegendő harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunánál, mely mult, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé okija az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. " József Attila: A Dunánál Bevezetés A pusztavámi római katolikus temetőben van egy síremlék, amely alatt nem nyugszik senki. Rajta emléktábla, 1993 júliusában állították. Halvachs István, akinek a tiszteletére a márványlapot itt elhelyezték, a móri Kálvária temetőben nyert végső nyugodalmat. Halálától emberhez méltó eltemetéséig harminchárom esztendőnek kellett eltelnie

1

, mert olyan társadalomban élt és halt, amely nem tűrte a másképpen gondolkodókat, amely nem ismerte a szólás szabadságát. Amely - miután fizikailag megsemmisítette őt - félte halálában is. Az ő személyes, mindmáig agyonhallgatott tragédiája, mely ugyanakkor mindnyájunk tragédiája is, nem érthető meg anélkül, hogy megkísérelnénk felidézni az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlás pusztavámi mozzanatait az egykori szereplők emlékei és a szerény mennyiségben rendelkezésünkre álló, de annál fontosabb dokumentumok segítségével. Ezen tanulmány célja nem lehet több, mint hogy Halvachs István emlékének tisztelegve, neki erkölcsi elégtételt adjon. 1 Halvachs Istvánnak három temetése volt, ebből kettő a legnagyobb titokban történt meg, a minimális kegyelet mellőzésével...