Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A vizsgálat
zökönyv szerint Szabó parancsnok elmondta, hogy a járási munkásőrparancsnokok a járási rendőrkapitányokkal kapcsolatot tartanak. „Nekem a kapcsolatomat kell javítani Sebestyén [László megyei rendőrfőkapitány] elvtárssal, még kevésszer beszélgettünk el a dolgokról. Ezért is fordulnak elő túlkapások a rendőrség részéről." Mielőtt arra a következtetésre jutnánk, hogy a megyei munkásőrparancsnok a törvényesség őre kívánt lenni, elmondjuk, hogy Szabó Antal itt a rendőrök munkásőrökkel szembeni [!] túlságosan agresszív fellépését nehezményezi, nem a civil lakosságot kívánja a rendőri erőszaktól megóvni! Szerinte „tisztázni kellene, hogy a rendőrség őrizetbe veheti-e a munkásőrt, [!] vagy milyen eljárás alá lehet vetni." Nem véletlenül került szóba mindez: a munkásőrség megszervezése után, a kezdeti időkben gyakorta volt összetűzés a két testület tagjai között. Többször előfordult, „hogy egyes munkásőrök ha kisebb hibákat elkövettek, azokat minden bejelentés nélkül [sic!] letartóztatták, s megverték és utána elengedték. Ilyen eset volt a Pera elvtárs 306 esete Kisgyónon." (Vagy például Sztálinvárosban egy szabálytalankodó munkásőrt a parancsnoka leszerelt, „és mégis egy Tóth nevű rendőr hadnagy és egy rendőr tiszthelyettes bekísérték és az utcán gumibottal, kézzel ütötték, verték.") Szabó nehezményezte azt is, hogy a „munkásőr egységek tagjaival a rendőrök és más fegyveres testületek tagjai türelmetlenek, bizonytalanok."!!] Ezen az intézőbizottsági ülésen a többi járási, városi munkásőrparancsnok közt beszámoltatták Szekeres Lászlót 307 is a móri járási munkásőrzászlóalj eddigi tevékenységéről. A móri járásiakat rajta (és Klujber Lászlón) kívül Szániel Jenő képviselte Pusztavámról, akit Pera Ferencről van szó, aki később vállalati igazgató lett Balinkabányán, s ebbéli minőségében tagja volt a járási párt végrehajtó bizottságának is. 307 Mint arról a korábbiakban már szó esett, Szekeres, aki tartalékos tiszti tanfolyami végzettséggel és főhadnagyi rendfokozattal rendelkezett, a forradalom előtt egy ideig a móri községi tanács elnöke volt. A telet és a tavaszt már jobbára a leendő munkásőrség szervezésével töltötte, amúgy - mivel a tanácsi munkához nem fűlött a foga - a móri Vörös Csillag termelőszövetkezet párttitkára volt. Február 28-án jelölték először az akkor még századnyi erővel felállítandó önálló járási munkásőr-alakulat parancsnokának. A márciusi 5-i megyei intézőbizottsági ülésen mégsem fogadták el a személyét, vissza akarták irányítani a tanácsi „vonalra". Szekeres erre azt felelte, inkább visszamegy a téeszbe, de a tanácsi munkához nincs kedve. Jobb híján tehát mégis munkásőrparancsnok lett, az áprilisi intézőbizottsági ülésen végre elfogadták a jelölését. A jelölés indoklása szerint „az ellenforradalom alatt igen jól megállta a helyét, kiállt a párt mellett (...)" - FML Az MSZMP iratai, 1957. 19. f. 1-2. ő. e.
