Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

A vizsgálat

konferencia, ahol már elhangzott, hogy „a karhatalommal, annak verekedésével problémák vannak."Az egyik hozzászólás szerint „Nem is gondoljuk, hogy milyen nagyszabásúak a verekedések..." (...) „ Ha behoznak valakit a karhatalmisták, akár van alapos gyanú a bűncselekményre, akár nincs, azzal kezdik, hogy jól összeverik. Ez nekik nem feladatuk. Én egyetértek azzal, hogy adott esetben egy-két pofont adjanak, de ne pofozzák meg úgy, hogy a dobhártyája összeszakadjon."

304 Akkor még két napja sem volt, hogy a pusztavámi munkásőralegység emberei: a párt „fegyveres aktivistái" agyonverték falubelijüket az államhatalom és a párt nevében, amely ezért most látszólag neheztel rájuk. De aztán, ha végigolvassuk ezeknek az embereknek a siralmas magyarsággal megfogalmazott „felszólalásait," rádöbbenünk, hogy de hiszen éppen ez a lényeg! Úgy tűnik, mintha a túlkapások abnormális dolgok lennének, valójában azonban tulajdonképpen ez az egész rendszer mozgatója, csak nem ildomos azt bevallani. Történetünk szempontjából tehát azért érdekes ez a megyei párt-intézőbizottsági ülés, mert megvilágítja annak a mentalitásnak a velejét, amely természetesnek tartja, ha a „proletárdiktatúra" híveinek „eljár" a kezük, s csodálkozik azon, hogy nem mindenki ért egyet sajátságos érveikkel. Ugyanakkor az is kiderül, hogy a pusztavámi alegység bűncselekményt elkövetett tagjai a pártvezetés részről semmilyen elmarasztalásban nem részesülnek tettük miatt... A Cseterki Lajos megyei első titkár által levezetett ülésen a testület, amelynek a móri járási párttitkár, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremmel elsők között kitüntetett Klujber László is tagja volt, nem fogadta el Szabó Antal megyei parancsnok

305 beszámolóját a megyében megalakult munkásőregységek és -alegységek addig végzett, néhány hónapos tevékenységéről. Nem a munkásőrök ténykedésével, hanem a jelentéssel mint dokumentummal voltak elégedetlenek. A jegyIdézet a fenti értekezlet anyagából. - In: Zinner, 96. old. 305 Szabó Antal egyike volt azoknak a hivatásos („függetlenített") munkásőrtiszteknek, akik a tavasz folyamán, a párthadsereg megszervezése során kerültek beosztásukba. (Szinte mindegyikük korábban hivatásos katonatiszt vagy pártapparátusi dolgozó volt.) Szabót a káderes, Pillók János javaslata alapján a megyei pártvezetés 1957. március 5én jelölte, majd - miután Czinege Lajos, a párt központi bizottsága osztályvezetője (a későbbi honvédelmi miniszter) azt jóváhagyta - bízta meg a parancsnoki teendőkkel. A háború utolsó évében Szabó Antal mint szovjet fogságba esett katona, partizán lett, a front után a BM ÁVO-n, 1948-tól pedig a HM Katonapolitikai Osztályán, a hírhedt Katpolon dolgozott. - FML Az MSZMP iratai, 1957. 19. f. 1-2. ő. e.