Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A vizsgálat
halt, ma délelőtt szereztem tudomást." Nyilvánvaló, hogy a hírt Rostás közölte vele. Mivel a korábbiakban az események rekonstruálásában elsősorban a kihallgatási jegyzőkönyvekre támaszkodtunk, s bőven idéztünk ezekből, jelen fejezetben már mindettől eltekintünk. Különös, de magyarázható sajátossága a vizsgálatnak, hogy a munkásőr-szakaszparancsnok vallomása után felvett kihallgatási jegyzőkönyvek egyre rövidebbek, egyre kevésbé „feltáró jellegűek". Arra vonatkozóan nincs adatunk, hogy a kihallgatások milyen sorrend illetve szempontok szerint folytak, a kihallgató kérdéseire csak következtetni lehet. Figyelemre méltó, hogy az esemény napján, tehát július 10én délután felvett jegyzőkönyvekhez képest a másnapiak szinte semmilyen új adalékot nem hordoznak, azoknál mennyiségükben és információértékükben egyaránt kurtábbak. Ennek az lehet az oka, hogy a július 11-én kihallgatott személyek már valamelyest felkészültek a várható kérdésekre, s csak annyit mondtak, amennyivel a lehető legkevesebbet árthattak önmaguknak, társaiknak. Az teljesen egyértelműnek tűnik, hogy az elkövető munkásőrök egymással mindent megbeszéltek a megtett, illetve megteendő vallomásokkal kapcsolatban. (Ebből a szempontból - érthető módon - a legkellemetlenebb helyzetben Brázik Imre volt.) Mindez természetesen nem történhetett volna meg akkor, ha az elkövetéssel alaposan gyanúsítható munkásőröket őrizetbe vették volna, és - amint az ilyen bűncselekmények elkövetőivel szemben az teljesen természetes és általános gyakorlat - egymástól elkülönítették volna. Ám az adott körülmények között mindez szóba se jöhetett, mint ahogy a későbbiek során egyéb „furcsaságok" is történtek az eset vizsgálata során. így az események rekonstruálásához kevésbé felhasználhatóak a későbbi jegyzőkönyvek még akkor is, ha egyébként a vallomások alapján egyértelműen megállapítható az összes elkövető felelőssége. (Az ütlegelés tényét mindenki elismerte a munkásőrök közül, ám az abban való részvétele mértékét mindegyikük bagatellizálni próbálta. Abban pedig teljes mértékben megegyeznek, hogy az ütlegelésre Halvachs szolgáltatta az okot magatartásával.) Úgy a nap folyamán, mint a másnap kihallgatottak egyaránt nagyjából egyformán, Halvachs István provokatív viselkedésére hivatkoznak tehát, noha a valós ok egészen másban keresendő. Ez - s itt elég Moór jelentésére utalnunk - a személyes bosszúvágy, amely egyforBrázik Imre vallomása, 1957. július 10. - FML Brázik és tsai.
