Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A szökés
ben javul, részben romlik: ugyanerről a jelenetről egy hónap múlva azt mondja kihallgatójának, hogy „amikor kiengedtük, a munkásőrség tagjai közzül [!] valaki, de pontosan megállapítani nem tudom személyileg, de amit arról később tudomást szereztem (eszerint tehát Brázik akkor is verte Halvachsot, ha ő maga nem látta a „szökési kísérletet", beérte azzal is, ha a többiek panaszkodtak rá...), ekkor is meg akart szökni. A munkásőrség tagjai valamint én magam is Halvachs István kitöréseit valamint szökéseit csak erőszakos beavatkozással tudtuk megakadályozni." 217 Ugyanakkor most mintha ő nem lett volna kint az udvaron, mintha nem az ő géppisztolyát „akarta volna" elvenni az őrizetükre bízott Halvachs: most már inkább az addig alig-alig előfordult Lebocz József tetszeleg a megtámadott munkásőr szerepében. Nem tudni, ennek mi az oka, csak gyanítható, hogy mivel Bráziknak a kihallgatásakor már enélkül is elég volt a baja, az látszott számára célszerűnek, ha „átad" a saját dolgaiból a hozzá képest „ártatlan" Lebocznak valamit. Vagy tán tényleg így történt? 218 Mint azt már említettük, Kovács István nem vett részt Halvachs elfogásában és bekíseresében, hiszen más feladata volt. Csak miután Kindler értesítette őket, hogy bevonulhatnak, jött a tanácsházra társával, Szűcs Imrével. „Amikor a tanácsházára beérkeztem - vallja Kovács -, abban az időben ment ki Halvachs István a tanácsházáról, mivel vizelni kikéredzkedett, én a kísérőjével együtt mentem, és amikor Halvachs [a] dolgát elvégezte, meg akart szökni, azonban én és a munkásőrség többi tagjai, akik jelenvoltunk, ezt megakadályoztuk, mivel Halvachs István szökésbeni megakadályozásában nekem ugrott, én a géppisztollyal mellbe vágtam és bekísértük a tanácsháza egyik helyiségében [!]." 219 (Már többször említettük, hogy a siralmas nyelvhelyességű, idézett szövegeket csak annyiban javítottuk, amennyiben az feltétlenül szükséges volt a megértéshez!) Előző vallomásában talán még ennél is szűkszavúbban beszélt: Halvachs a vizelés után szökni akart, 217 Brázik Imre vallomása, 1957. aug. 7. Kat. Ügy. - U. o. A kiemelések rölem, P.P. 218 Hogy a gyanúsítottak a kihallgatások között egymást ellátták tanácsokkal a megteendő vallomásokkal kapcsolatban, az biztos, hiszen időnként a szerepeket egymással felcserélik, de ami ennél is szembetűnőbb: ahogy távolodnak időben a borzalmas éjszakától, úgy „finomodnak" és rövidülnek a vallomások, úgy oszlik meg az elkövetők közt az egyre inkább kollektívvé váló felelősség. Ehhez egyébként annak „rendjemódja" szerint - mint az látható lesz - minden segítséget meg is kapnak majd a hatóságoktól. (Például azzal, hogy beérik az ilyen színvonalú vallomásokkal...) 219 Kovács István vallomása, Kat. Ügy., 1957. aug. 7. - FML Brázik és tsai.
