Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Az élni akarás csodája [Dakó Péter]

Kiss Gyula honvéd Vajda Dezső szakaszvezető tális tett helyén álló emlékmű őrzi. A község immáron végleges szovjet megszállásával Vereb lakói számára véget ért a háború. Határában a december és január közötti harcok mementójaként hetven harckocsi és 35 szétlőtt löveg roncsai maradtak. Nem messze nyugaton még dúlt a háború, s bár magát a községet súlyosabb veszély már nem fenyegette, az élet és az újjáépítés csak márciusban kezdődött el. Fejér megye egyik legnagyobb háborús károkat szenvedett településén, 1945 tavaszán igaerő egyáltalán nem volt, a hadműveletek alatt teljesen elpusztult az állatállomány, még szárnyasok sem maradtak. A munkaképes férfiak a hiányos táplálkozás következtében csekély munkateljesítményre voltak képesek. Az így kialakult viszonyokat egy később keletkezett jelentésében a jegyző az alábbiakban összegezte: „Közel négy [?] hónapon keresztül valóságos utcai harcok dúltak az egy utcából álló kis községben, és valóságos csoda mentette meg a teljes pusztulástól és megsemmisítéstől. Egy jellemző példa a most állítottakra, hogy a harcok elmúltával 72 kilőtt tank maradt szétszórva a község határában, s legalább 500-600 eltemetetlen halott és megszámlálhatatlan állati hulla. A község alaposan megtizedelt lakossága, mikor elő mert bújni a különféle bunkerokból és partba vájt odúkból, elborzadva látta azt a leírhatatlan pusztulást és vandaliz90 t-».