Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Évszázadnyi bizodalom az ősi erényben [Vitek Gábor]

rendeletnek mindenekben eleget akarva tenni jegyzökönyvünket azon kéréssel zárjuk be, hogy az előleges költségtervben kitett összegeket a Tekintetes hatóság a fentebbi okoknál fogva jóváhagyni kegyeskedjék. Végül megjegyezzük még, hogy e tanácskozmányunkon Nagyságos [Verebi] Végh János földes uraság megbízottja is jelen volt, de miután a költségek fedezésére pótlék kivetése nem szükségeltetik - tanácskozmányunknál magunkra hagyott." A jegyzőkönyvi bejegyzés egyben tanúsítja azt is, hogy a verebi községháza felépítésére, illetve kovácsműhelyből történt átalakítására 1861-1862 folyamán került sor. Törvényszerűsége abból a körülményből is fakadt, hogy egyben biztosítani kellett az 1861-től önállóan működő helyi jegyző számára hivatali- és lakóhelyiséget. Az 1884-ben elkészített kataszteri birtoktelekkönyv és térképvázlat alapján a községháza a mai polgármesteri hivatal helyén állt. A felszámolt jobbágy-földesúri viszonyból fennmaradt kérdések megoldására született birtokrendezés feladatain (a jobbágytelki állomány megállapítása, úrbéri legelő elkülönítése, erdei haszonvételek szabályozása, írtványok megváltására és a telepítvényekre vonatkozó jogviszonyok rendezése, arányosítás) belül utolsóként, 1863-ban a tagosítás került napirendre. A leginkább az 1836. évi X. és XII. törvénycikk alapján, valamint az 1853. évi úrbéri pátens figyelembevételével a határban fekvő földvagyon; - a szőlőterületek, házi és káposztáskertek kivételével - a szántó-, rét- és kenderföldek egy tagban való kihasítását, vagyis a szétdarabolt földterületek összesítését a földesúr vagy a jobbágyok közössége követelhette. Az 1864. május elsején kelt tagosítási tervezetben az alábbiakban indokolta a község birtokos társadalma a folyamat szükségességét: „Az 1837^ úrbéri elkülönözés alkalmával a' Földesúrral kötött egyezségünk folytán: úrbéri birtokaink összvege egy tagban volt ugyan kiadva, de részint az akkoriban szokásos háromnyomású rendszer tekintetébűl - részint a' különböző távolságok kiegyenlítése végett egyesek számtalan apróbb részletben kapták ki: szántóföldi, réti, és kenderföldi illetőségeiket, a' közös legelőnek egy részét elfoglaló uradalmi erdő pedig később külön egyezség útján az úrbéri faizás fejében szinte sajátunká lett. Ezen közös legelő.. .több dűlőre darabolva osztatott ki,...a' közös legelőbül mi sem létezik, és mi mindannyian itt hasztalanul heverő illetőségeinket kénytelenek vagyunk nélkülözni - a' 2530 darabbúi is álló szétszórt apró szántóföldjeinket pedig nem mívelhetjük úgy mint óhajtanánk... Mindezeket és sok más előny őket... egyedül a' birtoktagosítás útján reményijük elérhetni." Verebi Végh János - felismerve a tagosítás gazdasági és társadalmi szükségszerűségét -, többek között az alábbiakkal indokolta méltányos hozzáállá-