Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Terület és nép, a kettő elválaszthatatlan [Vitek Gábor]

tek. Jellemzően már a háromnyomásos gazdálkodás terjedt el, így a húsz jobbágytelket véve alapul a mintegy 512 magyar holdnyi szántóterület lényegesen kevesebb, mint 1768-ban. 78 jobbágy, 26 házas és 13 más házában lakó zsellér mellett hét kézművest; két csizmadia- és öt takácsmestert írtak össze 97 lakóházban. 1830-ban az 1150 verebi lakosból 804 református, 346 pedig római katolikus felekezetű. 1838-ban 74 telkes jobbágyot és 51 zsellért, 1846ban 54 telkest és 31 zsellért rögzítettek az összeírok. Az 1836. évi „jobbágytörvények" szellemében még ugyanabban az esztendőben kelt, verebi paraszti és uradalmi földek elkülönítéséről rendelkező, a Fejér vármegyei gyakorlattól eltérően peren kívüli úrbéri egyezség meghatározta: az úrbérrendezés egyik eredményeként a jobbágytelek állományából törvénytelenül a földesúri aliódiumhoz került maradványföldek megváltás nélkül a jobbágyoknál maradnak. A 47 zsellér, 38 negyed-, 35 fél-, öt háromnegyed-, két egész- és egy másféltelkes, összesen 128 úrbéres család felosztott illetősége telkenként 11 hold külsőségből (az úrbéri telekkönyv a törvényben egységesen rögzített 1200 négyszögöllel mérte a holdakat); hat hold szántó-, négy hold rét- és egy hold kenderföldből tevődött össze. Erdő helyett valószínűleg szántóföldekben kapták meg erdőilletőségüket is. A zsellértelek egynegyed hold szántóföldből és 135 négyszögöl kenderföldből, azaz a törvény által meghatározott legkisebb mennyiség kétszereséből állt. A legelő használatáról és a legelőilletőség elkülönítésről szóló 1836. évi VI. törvénycikk országosan 4-22 hold legelőt biztosított a jobbágyok, 150 négyszögölet a zsellérek részére. Később a község erdei legelőterületeinek egy részét is „eke alá" vonták. Az „Elkülönzési egyezség" értelemszerűen nem terjedt ki a „dézsma alatti" valamint a termés egynegyedének fejében haszonbérbe adott szőlőültetvényekre. A megállapodás értelmében az uradalmi birtoktest kiterjedését közel 3280, az úrbéres földbirtokokét 1898 magyar holdban állapították meg. Az „elkülönözés" hiteles mérnöki munkálatának legnagyobb erénye, hogy az 1864. évi tagosítás és telekkönyvezés alapja lett. Vereb elkülönített úrbéres telkeit Győry Sándor és Kovács Dániel földmérők vetítették térképre. A vármegye elöljárói; Szüts Lajos közgyűlési elnök, Sárközy Kázmér főszolgabíró, Szüts József esküdt, Huszár Péter alügyész és Rieder József, a vármegye első földmérője 1836. július 19-én hitelesítették. A határ felmérésekor azonban kitűnt, hogy a megállapodásban rögzítettnél 72 holddal nagyobb az úrbéresek által birtokolt földterület. A birtokos kivételes nagyvonalúságát igazolta, hogy ez a terület „külön kihasíttatván, a földesúr által örök időkre a községnek adományoztatott". Az ezzel megvalósult községi magánvagyon egy részét mint a falu tenyészállatai számára téli takarmányt biztosító kaszálót, valamint a tehetősebb gazdák számára haszonbérbe kiadott szántóföldet hasznosították. A gazdák már az általánosan elterjedt háromnyomásban művelték földjeiket, s a legelők elkülönítésének köszönhetően az ál-