Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Terület és nép, a kettő elválaszthatatlan [Vitek Gábor]

rint a Fiatalos, a Vörös-, Cser-, és Kerekerdő együttes területe 2129 magyar holdat tett ki. Hadászat szempontjából fontos fahidat nem térképeztek fel a települést átszelő patakon. Az ásott kutak mellett a nagyobb mennyiségű vízellátást csupán a természetes vízfolyások biztosították, amelyek a Velencei-tavat táplálták. Megemlítették, hogy a rétek és legelők általában szárazak, az utak pedig kivétel nélkül megfelelő állapotúak. Ugyanakkor a felmérés említést sem tett a falu határában elterülő tóról, amelyből az építkezésekhez 1774-1775-ben száz kéve nádat vágatott az uradalom, a többit a helybeliek kapták. Ennek fejében kötelezték őket arra, hogy az ugyancsak a földesúri birtokhoz tartozó pákozdi tóból is a verebiek termeljenek ki a gazdaság részére közel ötven kéve nádat. Úgy tűnik, a XIX. század beköszöntével, majd a reformkor időszakában alaposan megváltoztak Vereb számadatokban rögzített mutatói. Ez magyarázható a Verebi Végh család megjelenésével, a napóleoni háborúk gazdaságra gyakorolt - igaz csak átmeneti - élénkítő hatásával, de más, országos eseményekkei is. Egyfelől a népesség lélekszáma, gazdasági összetétele változott. Ugyanakkor az országos tendenciákhoz is igazodva, s köszönhetően annak a körülménynek, hogy a jobbágyok kezelésében lévő földterületek csökkentek, ezzel párhuzamosan a majorsági művelés alá tartozók pedig rohamosan növekedtek, fokozottabbá vált a zselléresedés és a telekaprózódás. A XIX. század első évtizede a „botrányoktól" hangos Vereben. Helytartótanácsi utasításra 1801-ben Kreskay Gáspár alszolgabíró jelentette Füri Sámuel, Salamon Ignác szolgabíró pedig Tölcsér János és Cövek István verebi katonaszökevényekről, hogy magánvagyonuk nincsen, amelyből kártalanítani lehetne a hadikincstárat. Két esztendővel később a vármegyei hatóság a verebi kanásznál bujdosó, többrendbeli lopással vádolt Járó Istvánt, valamint a hitvesét elhagyó verebi Barsi Évát kerestette. 1804-1805-ben a község jobbágyainak úrbéri panaszára utasította a helytartótanács Verebi Végh Ignác birtokost, hogy a verebiek részére az 1768. évi urbárium szellemében és előírásainak megfelelően biztosítsa az épület-, szerszám- és tűzifára egyaránt vonatkozó faizási jogot. Amint az utóbb kiderült, a földesúr minden tekintetben törvényesen járt el. A reformkor hajnalán, 1825. június 12-13-án hatalmas természeti csapás érte a település lakóit. A nyári jégverés elverte Vereb kertjeit, szőleit, a heves esőzés eliszaposította rét- és kenderföldjeit, s a betakarított széna nagy részét is úgy elpusztította, hogy abból már semmit sem tudtak összegyűjteni. Kérésükre a vármegyei nemesi közgyűlés egy esztendőre mentesítette a verebieket mind a vármegyében állomásozó, mind az átvonuló hadsereg részére biztosítandó széna beszolgáltatása alól. Az 1828. esztendei regnicolaris (országos) kimutatás már arról tanúskodott, hogy a jobbágyok által használt 512 magyar hold szántóföld és kaszáló, a 384