Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Játszottatok a bőrünkön háborút és országosztást [Vitek Gábor]

1562-ben Kálmán Gáspár, Madaras Lőrinc és Ferenc, később őket nem nevezték meg. Ez esetben az összeíró a juhok számát is megállapította; előbb öszszesen három-, utóbb négyszáz állatot rögzített. Minden bizonnyal szolgáltatási kötelezettségeik közé tartozott a bárány tized, amelynek 1562-től folyamatosan csökkenő mértéke viszont arra mutat, hogy a juhtenyésztés itt sorvadásnak indult. 1562-ben már református prédikátort is tartott a falu, akinek csupán a keresztnevét jegyezték le: György. A tizedkötelezettségre és a szolgáltatások összességére vonatkozó adatok az alábbiak: Szolgáltatások 1562 1580 1590 búzatized (kile) 400 400 156 kevert tized (kile) 250 200 80 musttized (pint) 2100 750 1200 méhkasok száma (darab) 60 75 100 sertések száma (darab) 100 60 172 báránytized (darab) 50 30 27 lencse- és babtized (akcse) — 20 100 lenmagtized (akcse) — 50 4 templomadó (akcse) — 50 — széna- és tú'zifaadó (akcse) — 1400 2000 szalma ára (akcse) — 150 150 kincstári rét jövedelme (akcse) 250 — — vágóhídi illeték (akcse) — 50 200 menyasszony- és hordóadó együtt (akcse) — 60 100 bírságpénz (akcse) 95 300 300 A hivatkozások egyértelműen jelzik, hogy 1562-ben a gazdasági viszonyok kedvezőnek mondhatók: egy-egy család gabonából átlagosan 203 kilét, mustból 656 pintet termelt. A következő két évtizedben azonban ez az átlagteljesítmény 158 kilére illetve 197 pintre esett vissza. A gabonahozam családonkénti átlaga 1590-re tovább csökkent 59 kilére, de a must terméseredménye háromszáz pintre emelkedett. Az apróállat-állomány csupán az utolsó évtizedben haladta meg fogyasztási szükségletüket, ezzel szemben a juhállomány a későbbi évtizedekben fogyatkozó tendenciát mutat. Gazdasági összteljesítményét tekintve azonban megállapítható: Vereb népe inkább folyamatosan gyarapodott, amit megerősítenek a sertéstartásra és méhészetre utaló adatok is. A török hódoltság első évtizedeinek viszonylagos gyarapodó és békés korszakát a tizenötéves háború törte meg. A „hallgató" kútfőkből úgy tűnik, hogy Vereb a XVI. század utolsó évtizedétől az 1610-es évek végéig lakatlan. Az állandósuló harcok következtében a XVII. század elejére lakossága megcsap-