Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Birtokos nemzetségek címerei alatt [Vitek Gábor]

1453-ban Somi János és László mellett földesúr Vereben Csehi István is, akit előbbiek 1479-ben perbe hívtak Vereb, Vál, Tárnok és Horhi birtokjogának tisztázása érdekében. 1489-ben egy jogerős ítélet alapján osztozkodott az 1415-ben címeres nemeslevelet nyert (iszka)szentgyörgyi Vincze családból Tamás, Bajcsi Balázsné, Endrédi Somogyi Imre leánya, Hásságyi Istvánné, Fajszi Ányos János, Somi Józsa, valamint a Vas és Marczaltői családok SzentGyörgy, Csór, Bajonka, Mecsér, Örs és Szerje-bakonya helységeken. Fejér vármegyében a Somi, Somogyi, Vincze, Vas és Marczaltői nemzetségek tagjai Fehérvártól nyugatra, a Veszprém vármegyei határ mentén közel hét faluban, a Somogyiak ezek mellett Vereb, Vál és Velence környékén mintegy hatnyolc településen rendelkeztek kisebb birtokokkal. További helyi földbirtokosok jelenlétét bizonyítja az az 1510-ben keltezett szerződés, amelyben Botka Ferenc verebi és váli birtokait elzálogosította Ellyenvelegi János, a nádor bírói tevékenységét segítő ítélőmester javára száz aranyforintért. (A széplaki Botka családból származó Mátyás két évtizeddel korábban még a Rozgonyiaktól vette zálogba Csókakő várának tartozékaiból Igart és vámjövedelmeit. Igar a mai Fehérvárcsurgó közelében terült el, nem tévesztendő össze a megye déli részén fekvő Igar településsel.) Egy évvel később ugyanezen ítélőmester kétezer aranyforintért vette biztosítékul Endrédi Somogyi Imre verebi és váli földtulajdonát. Figyelemre méltó körülmény ez akkor, amikor a külpolitikailag kedvezőtlen helyzetű, rendezetlen gazdasággal és üres államkasszával rendelkező Magyarországon egy főhivatalnok ekkora mennyiségű pénzt hitelezhetett elzálogosított birtokokra. Nem csekély haszonra tehetett szert akkor sem, amikor 1517-ben Héderváry István hatezer aranyforinton váltotta ki tőle saját részére Somi Gáspár és Katalin testvérének, Bebek Jánosnénak és két fiának verebi és váli jószágait a budai káptalan előtt. A mohácsi csatavesztést (1526), majd a királyság két részre szakadását és az ezzel együttjáró kettős királyválasztást követően „az országban dúló - birtokos nemesek általi - pártoskodás" Vereben is átviharzott; a terület hol I. Ferdinándé (1526-1564), hol Szapolyai Jánosé (1526-1540). Következményeként 1541. június 15-én Somogyi Ferenc és Baranyay Mátyás verebi, váli, velencei és tabajdi birtokait hűtlenség vétsége miatt elkobozták, tulajdonjoguk visszaszállt a koronára. Még ugyanebben az esztendőben az uralkodó, I. Ferdinánd Székesfehérvárnak adományozta a possessiókat, azonban a város két évvel későbbi eleste következtében birtokba venni nem tudta, s 1688 után sem kapta vissza. Ekkortájt volt birtokrésze Vereben - a Somogyi családdal együtt - a Révayaknak is, de itteni tulajdonukat meghagyták a família kezén. A XVI. század végén újabb változásról értesülünk, a Török fivérek; István és Jakab lettek a település gazdái, akik 1593-ban a Baracskai Pálffyakkal együtt kapták adományul Lovasberényt és Pázmándot. A Török