Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

A pallérozottság és akaraterő bölcsői [Vitek Gábor]

magyar oktatási nyelvű református iskola általánosabb képzésben részesítette diákjait, mint a római katolikus, ugyanis a hittan, számtan, olvasás és betűvetés mellett természettudományi alapismereteket is oktattak. Az összeíró küldöttség a verebi tanítók képzettségére egyik esetben sem tért ki. Ebben az időben tevékenykedett Vereb egyik legműveltebb és legtehetségesebb segédtanítója, Szombathy Ferenc iskolamester és jegyző fia, az 1827-ben született Ignác. Miután atyja elnyerte verebi megbízatásait, a nótárius 1828-ban családjával együtt itt telepedett le. Ignác Vereben kezdte meg tanulmányait, majd 1837-ben felvételt nyert a budai gimnáziumba. 1842-től Pesten bölcsészettudományokat hallgatott, s mindamellett, hogy folyékonyan beszélte a német, latin, angol, szlovák és szerb nyelveket, franciául, olaszul és görögül is tanult. Az 1848. március 15-i forradalmat követő napokban érkezett vissza Verébre, s bizottmányi tag atyja mellett segédtanító lett. Az 1850-1851. évi tanév első szemeszterére Budán, 1851. szeptemberétől pedig Székesfehérváron fogadott el altanítói állást. 1852 márciusától a pécsi „normáliskola" reálosztályának tanárává nevezték ki. Közéleti tevékenységet is vállalt, hiszen a Szent István Társulat alapító tagja lett. Az 1854. december 7-én életre hívott fehérvári reáliskola tanáraként folytatta pedagógusi pályafutását, de mindamellett az iskola jegyzői és évkönyveinek szerkesztői feladatait is ellátta. „Szabad idejét a történelem és földrajz tanulmányozására fordította", eredményeként 1869-ben jog- és államtudományokból doktorált, s főreáliskolai tanárként fejezte be ideiglenesen pályafutását. 1861 októberében a budai reáliskolába helyezték, „itt azonban a germanizáló törekvések és betegeskedés miatt nem volt maradása, ezért nyugdíjaztatását kérte, melyet ideiglenes fizetése harmadával (280 forint) 1866. február elsején meg is nyert". Nyugállományba helyezését követően gyorsírást tanult, az egyetemi könyvtár „díjnoka" lett, s hozzálátott jogi tanulmányaihoz. Tanári pályáját tovább folytatva 1869-től a budai állami tanítóképző ideiglenes, 1871-től a székelyudvarhelyi állami reáliskola, 1874től pedig a győri állami főreáliskola rendes tanára lett végleges nyugdíjaztatásáig, 1885-ig. Atyja örökébe lépett Szombathy Ignác 1853-ban született fia, a bölcseleti doktor és főreáliskolai tanár István. 1877-ben tett tanári vizsgát magyar nyelvből és „mennyiségtanból". 1875 és 1890 között a kecskeméti főreáliskolában kapott tanári állást, ahonnan Nagyváradra került. Pályafutását mint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa fejezte be. A Szombathy család munka- és életkörülményeiről, valamint a verebi iskoláztatás helyzetéről fest általános képet az 1857-ben elkészült, Fazekas Mihály községi bíró aláírásával hitelesített felmérés. A verebi római katolikus egyházközség ekkor kétosztályos filiális, tehát a pázmándi plébános, mint kerületi iskolafelügyelő által ellenőrzött, községi tulajdonú népiskolát működte-