Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)
A pallérozottság és akaraterő bölcsői [Vitek Gábor]
elteltével a református iskolák száma csupán néggyel, a római katolikus iskolamesterek száma pedig 22-vel gyarapodott, nem jelentette egyben a tanintézetek számának emelkedését is. A tanított ismeretek tekintetében 32 intézményben oktattak a hittan mellett elemi ismereteket is; 23 iskolában írni és olvasni, 1 l-ben pedig csupán olvasni tanultak a gyermekek. A számtant külön tantárgyként mindössze Csákvár felekezeti iskoláiban nevezték meg. A tanítás folyamatosságára nézve figyelemre méltó körülmény, hogy öt iskola kivételével - a tavaszi, nyári és ó'szi mezőgazdasági munkálatokra való tekintettel - csupán a téli hónapokban beszélhetünk ebben az időben oktatásról. A nevelési eszmény korábban jellemző vallásos, erkölcsi alapjai a felvilágosodás hatására a XVIII. század derekától módosultak. A korszak felvilágosult abszolutista uralkodói célul tűzték ki az oktatás- és nevelésügy irányításának és felügyeletének állami hatáskörbe vonását. Valós fordulatot a Mária Terézia által 1777. augusztus 22-én kiadott (I.) Ratio Educationis hozott nemcsak azzal, hogy szétválasztotta az alsó és középfokú oktatást, hanem korszerű, átfogó szabályozást tartalmazott a tananyag, a tanerő képzése és a szabadidő eltöltése terén is. A hasznosság és a szükségesség szabta meg a tanítandó tantárgyak fajtáit. Alapeszménye szerint a képzett oktatói karral ellátott, modern oktatási módszerekkel felszerelt és hasznos ismereteket nyújtó iskoláknak olyan jártasságokat kell közvetíteniük, amelyek egyaránt figyelembe veszik a falusi gazdák és városi polgárok érdekeit. Az iskolakötelezettek 1781. évi összeírásakor Vereben tucatnyi református fiú- és 21 leánytanuló mellett - meglepő módon - római katolikus tanköteleseket nem vettek számba. Figyelemre méltó s egyben ellentmondásos körülmény ez akkor, amikor már szervezett egyházzal s templommal rendelkezett a hitközség, mindamellett két esztendővel később, a tanítók számbavételekor feljegyezték rektoruk életkörülményeit is. E szerint a hívek által megművelt, nyolcadteleknyi javadalmas földdel bírt, az eklézsiától 15 forint készpénzt és 15 pozsonyi mérő gabonát kapott. A tanterem funkcióját is ellátó bérleményében négy leány- és tíz fiúgyermeket tanított. Ugyanekkor a - negyedtelek, 14 forint, húsz mérő gabona és négy öl tűzifa jövedelemmel rendelkező - református tanító részére a hitközség egy kétszobás házat biztosított, amelynek egyik, tantermül szolgáló helyiségében 24 leányt és 43[!] fiút oktatott. A kálvinista hitközség viszonylagos sanyarú helyzetét mutatja, hogy az egyháztól készpénzben kapott illetményének - Fejér vármegyei gyakorlat szerint - a negyven forintnyi lelkészjuttatás felét kellett volna kitennie. A XIX. század első évtizedeiben az értékes jövedelemnek számító rét- illetve szénailletőség helyett tíz forintot kapott, de a napóleoni háborúkat követően, 1816-ban a tüzelőről is hasonlóképpen gondoskodtak; a húsz forintra felemelt fizetsége mellett az ölfányi járandóság ellentételezéseként 16 forintban részesült.