Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Letűnt idők emlékei [Vitek Gábor]

LETŰNT IDŐK EMLÉKEI „Területe földrajzi fekvésénél fogva nagyon alkalmas volt arra, hogy az embereket településre csábítsa." Gazdag forrású patakvize is arra vall: „az emberek mellette már az ősidőkben lakóhelyet választottak, s így Vereb régisége eltűnik a múltnak messze távolában" - vezeti be a településről írott tanulmányát Károly János. Földes Ferenc szerint is ezen a helyen már a „történelem előtti korban" település létezett. Pesty Frigyes tudni véli: „igen régi alapítás lehet, gyaníttatja helyi fekvése is, hogy völgybe, forrás mellé építtetett, s körös-körül erdőség volt, mely a népvándorlás, tatárjárás idejében nem kis előny volt a lakosságra nézve". Az egykoron bővizű forrásból fakadó Verebi-patak völgyében, a határt északról kelet felé metsző, rómaiak által épített, feltöltött helyi jelentőségű műút („Katona út", „római út") haladt Pázmánd felől Vértesacsa irányába, az Aquincum-Gorsium (Obuda-Tác) főútvonaltól északra fekvő vidéken. Itt a völgyek alakulása, a patakmedrek eleve meghatározzák napjainkban is a jelentékenyebb utak irányát és helyét. Az emberi élet legrégebbi történeti emlékei, a késő római kori (Krisztus utáni IV. század) útmenti temető sírjai a mai községháza és a Temető-dűlő területéről ismeretesek. A latin sírkamrák falazatából három, kora római kori családi sírtáblát emeltek ki 1821-ben, amelyeket akkor a napjainkban már nem létező Verebi Végh-kastély kertjében épített műrom falában helyeztek el. Egyikük egy kora császár kori kelta (késő vaskori) eredetű família sírköve volt a Krisztus utáni I—II. század fordulójáról: Casamo emelte 15 éves leányának, Titiának. A másik kettő a kelta népcsoport leszármazottaié (Vibius, valamint Aelia vagy Allia nemzetség) a III. század második harmadából, amelyek a település késő ókori továbbélésének fontos bizonyítékai. (A síremlékek jelenleg a székesfehérvári Szent István Király Múzeum kőtárában találhatók.) Az egyik népes család feje az aquincumi városi tanács tagja s földbirtokos volt a településen. A hajdani kastély melletti angolkerthez csatlakozó szőlőhegy területén nagyobb császár kori (II—III. század) temető lehetett, ahol a sírhantok gazdag mellékletekkel kerültek felszínre. Hamvedrek (urnák), a Fejér megyei kelta