Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Haza a magasban [Vitek Gábor]

A református iskola növendékei (1941) A verebi protestánsok 1760 adventjén romos állapotú haranglábjuk helyett új építésére kérték a vármegyei nemesi közgyűlés hozzájárulását. A helyszíni vizsgálatot követően Fiáth János főszolgabíró jelentette, hogy a harangláb három lába megroskadt az „öregségtől", s a négy, gyenge cölöpön nyugvó építményt az összeomlás fenyegette. A közgyűlési határozat szerint a korrábbihoz hasonló anyagból és méretben építhették újjá. Két esztendővel később a szélvihartól megrongálódott templomtető, 1769-ben az oratórium és a prédikátorház, 1775-ben pedig újfent a templom tetőzetének és kerítésének helyreállítási munkálataihoz kérték a testület jóváhagyását. Ez utóbbi ellen 1776-ban a megerősödött helybeli római katolikusok tiltakoztak, véleményük szerint az elkerítéssel az amúgy is keskeny utcát még jobban leszűkítették volna. Az újkori történelemben a XVIII. század alkonyán a II. József által kibocsátott türelmi rendelet (1781) biztosította első ízben a protestáns lelkiismereti szabadságot. Eredményeként - ha legalább száz család kérte, s a költségek az állami adóalapot nem terhelték - a helytartótanács a birtokos hozzájárulása nélkül is engedélyezhette templom építését és felújítását. Ugyan utcára nem nyílhatott, tornyot és harangot nem kaphatott, de a protestánsok - földesuruk álláspontjától függetlenül - prédikátort és iskolamestert tarthattak. Vallásgyakorlatuk nem függött többé a birtokos beleegyezésétől, egyúttal templom építéséhez telket is biztosítania kellett. A római katolikus püspök nem ellenőrizhette a protestáns egyházak működését. Tolnai Mihály lelkészsége (1773-1789) idején a gyülekezet lélekszáma - a Verebi Végh család „megértő vezetése mellett" - jelentősen szaporodott, 132