Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)

A NEMES VÁRMEGYÉNEK ÚJONNAN ÉPÍTENDŐ HÁZA (E. F.)

készítését végezték, lebontották a várfal és a bástya maradványait, megépültek a mészégető, a téglaégető kemencék. 1807. február 23-án „kimérettetett a Nemes Vármegyének ujj onnan építtendő Háza, és utána következendő napokon a Kőművesek a Munkához fogtak..." Két és fél esztendő alatt felhasználtak 3 428 850 téglát, beépítettek 3102 öl terméskövet, amelyeket a sóskúti, etyeki, kisfaludi, inotai, csóri, iszkaszentgyörgyi, csákberényi, pusztavámi, zámolyi és csákvári kőbányákban fejtettek. Az építkezést idős Rieder József és ifjú Rieder József vezették, az ácsmunkákat Niedermajer József felügyelte, ő készítette a tetőszerkezet terveit is. A kőfaragó munkákat Valk Antal székesfehérvári, Niki Lőrinc ugyancsak székesfehérvári, Edl Mátyás budai, Pähl Antal dunaalmási, Langwieder József tatai mesterek és Pauer Péter végezték. Pähl Antal, aki a márványból készült lépcsők elkészítésére is szerződést kötött, a munkákkal nem készült el. „A komáromi várhoz sok munkája lévén a graditsnak csinálásáról lemondott" - helyette Langwieder József tatai kőfaragó készítette el a gróf Esterházy Miklós ajándékozta márványból a kocsialáhajtótól a második emeletig vezető lépcsőket. Mancz János szobrász (képfaragó) keze munkáját dicsérte a timpanonban elhelyezett megyei címer és a zárópárkányban elhelyezett felirat: REIPUBLICAE PROCURANDAE PROVINCIA ALBENSIS MDCCCIX. Ugyancsak ő készítette (véste márványba) azt a kronosztikont, amelyet az udvari erkély felett helyeztek el (a kronosztikon szövegéről leírás, fényképfelvétel, egyéb ábrázolás nem maradt fenn). A további munkákat végző mesterek: Felberbauer Márton és Haffner Márton lakatosok, Hajek János bognár, Mittermajer pintérmester, Velner András és Horváth János kovácsok, Rátzkevi Pál és Fiátska József asztalosok, Fogt János, Braun József, Felezer József üvegesek. Az építkezések lendülete 1809 nyarán megtört. Ennek okai között a Napóleon elleni nemesi felkelést kell első helyen említenünk, továbbá az 1810. évi móri földrengés következményeit - ugyanis az építőmesterek és legények a városban és a környező falvakban magasabb bérért találtak munkát -, legfőbb oka a belső építési és berendezési munkák elhúzódásának a napóleoni háborúk okozta infláció volt. Az elmondottaknak lett következménye, hogy 1810 nyarán még jelentős építési munkák voltak hátra: „az egész háznak alsó és egy része a középső tractus[nak] kívül, belül vakolatlan" A vármegyeháza díszkivilágítása (1812)