Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)
GRÓF SZÉCHÉNYI VIKTOR (K. K.)
data, újra felelevenítették a Zavaros-ügyet, mondván, Zavaros és családja havi 300 pengőt kap, míg az őt feljelentő alkalmazottakat, akiket a volt polgármester elbocsátott, még mindig nem vették vissza. A fő- és alispán ezeket a támadásokat sikerrel védte ki. Nehezebb ellenfélnek azonban Rakáts Lajos, a Fejér Megyei Napló szerkesztője bizonyult. Ez magát a „reformnemzedékhez" soroló újságíró cikkeiben Németországot és Olaszországot dicsérte, s szerinte a gombosi reformok legfőbb megyei elgáncsolója a főispán. Éles, kormány- és nagybirtokos-ellenes cikkei miatt azonban nemsokára eltiltották a lapszerkesztéstől, s Székesfehérvárról is elhelyezték. A második világháború előtti utolsó békeévet (1938), Szent István halálának kilencszázadik évfordulójának jegyében, jubileumi évvé nyilvánították. Széchényi Viktor 1935 óta volt tagja az ünnepségeket előkészítő bizottságnak, amelyek központi rendezvényei Budapest és Esztergom mellett Székesfehérváron zajlottak. A jubileumi évet 1938. január 17-én nyitotta meg a főispán, aki díszmagyarba öltözve, ünnepélyes keretek között, Fejér megyei előkelőségek és régi jó barátja, Hóman Bálint kultuszminiszter előtt mondott beszédet. A város azonban már jóval korábban készen állt. Hat és fél millió pengőt áldozott e célra: új iskolákat, egészségügyi és sportlétesítményeket, középületeket emeltek vagy restauráltak, az utcák kövezetét kijavították, új tereket alakítottak ki, s városszerte a történelmi múlthoz kötődő jeles egyéniségek szobrait helyezték el. Az egész éven át tartó, egymást érő ünnepségek közül kiemelkedik május 21-22-e, amikor Horthy Miklós kormányzó és neje látogatott a városba. Ezerkilencszáz vitéz felavatása után elhelyezték a vitézi székház, valamint az „úrinők otthoná"-nak alapköveit. Ezek után a törvényhozás mindkét háza a kormányzó, a német és olasz küldöttség jelenlétében törvényben örökítették meg Szent István emlékét. Május 30-án a nagytekintélyű püspök, Prohászka Ottokár hamvait helyezték el tízezrek részvételével megható aktus keretében az ezen alkalomra emelt emléktemplomban, június elsején pedig a Szent Jobb érkezett a városba, s a Boldogasszony téren Angelo Rótta, pápai nuncius mondott misét 55 ezer, az ország különböző részeiből különvonattal és autóbusszal ideérkezett ember előtt. Széchényi Viktor főispáni pályájának ez volt az utolsó, jelentős eseménye. Az 1939. évi országgyűlési választásokat megelőző hónapokban a Nemzeti Egység Pártja a Magyar Élet Pártja nevet vette fel. A Magyar Élet Mozgalom február 5-én, Székesfehérváron is zászlót bontott, de ehhez a szélsőségesen jobboldali nézeteket valló mozgalomhoz a vezetőjének szánt konzervatív - „fontolva haladó" - főispán már nem adta nevét, s lemondott tisztségéről, de törvényhatósági bizottsági tagságát megtartotta. Magánélete kiegyensúlyozott volt, feleségével, Ledebur-Wicheln Karolina grófnővel 1897 óta hosszú, boldog házasságban élt. Öt gyermekük született: Zsigmond, Sarolta, Irma, Márta és Antal. Magas kort csak a legfiatalabb fiú nem ért meg, de vitathatatlanul leghíresebb utóda elsőszülött fia, a nagy vadász lett. Gróf Széchenyi Zsigmond számos, máig népszerű könyvet írt utazásairól. Az „Ahogyan elkezdődött..." című művében megemlékezik boldog, felhőtlen gyermekkoráról, Sárpenteléről, a családi birtokról, valamint apjáról, aki „habár tevékeny életének pihenő óráiban szívesen elvadászgatott, a lovat mindig előbbre valónak tartotta a puskánál". Kisgyermekként élete egyik első „vadászleckéjét" is apjától kapta, amidőn vadlúdra vadászva egy mocsaras helyen apja magára hagyta, rásötétedett, s torkaszakadtából bömbölni kezdett
