Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)
GRÓF SZÉCHÉNYI VIKTOR (K. K.)
épületében (Ercsi), úri lakásokban (Rácalmás), óvodákban (Hercegfalva), községi tanácstermekben (Soponya). Kápolnásnyéken különböző családoknál helyeztek el 68 sebesültet, Lovasberényben gróf Cziráky Antal engedte át az uradalom egyik épületét kórháznak, ahol 1915-ben 254 beteget ápoltak. Ezeket a kórházakat vagy közadakozásból finanszírozták, vagy valamelyik arisztokrata és iparmágnás saját költségén tartotta fönn (gróf Zichy János, Dreher Antal, József főherceg). Jómódú birtokosok is segítettek az ellátásban. Ahogy a háború elhúzódott, úgy csökkent a lelkesedés és nőtt az elkeseredés a lakosság körében. Ez két esetben is szembetűnő: egyfelől addig „dicséretes buzgósággal működő" kórházak zárták be kapuikat, és az orvoshiány is jelentős problémákat okozott. A közegészségügyi szolgálatot a tiszti főorvoson kívül 5 járási, 7 községi, 16 körorvos látta el, ők gyógyították a polgári és katonai kórházak betegeit. Másfelől a községi-városi önkormányzatok, és a katonai parancsnokságok között is nőtt a feszültség. Gróf Tisza István miniszterelnök „sürgős, bizalmas" leirata igyekezett elejét venni annak, hogy „egyes katonai hatóságok a helyi hatóságok megkérdezése nélkül önkényesen" járjanak el a problémák kezelése során. A hadikórházak élelmezése és ruhaneművel történő ellátása is az idő múlásával egyre jobban akadozott. A székesfehérvári járási főszolgabíró gróf Széchényi Viktorhoz írott levelében hangsúlyozta: „A kórház [Polgárdiban] nincs rendesen felszerelve, mert a fehérnemű felszerelés nagyon hiányos, az orvos által igényelt műszerek is hiányosak [...] a betegek élelmezése sem megfelelő, amennyiben sem a kellő menynyiségű hús, de még csak a zöldségféle sem lesz kellőleg beszerezve[...] sem a kellő mennyiségű húst, de még a zöldségfélét sem lehet Polgárdin beszerezni, de ha lehet is valamit kapni, az oly drága hogy megfizetni csaknem lehetetlen." Fejér megyébe az első világégés idején többek között szlovének (Olaszország 1915. évi hadba lépése után), erdélyiek (Románia 1916. évi hadba lépését követően), ezenkívül galíciai, bukovinai menekültek érkeztek. A magyar királyi honvédelmi miniszter 1916-ban kelt rendeletében részletesen szabályozta a hadszíntérré vált területek menekültjeinek hátországi letelepítését. Beilleszkedésük nem volt zökkenőmentes. Néhány község lakói tudatosan elkülönültek az evakuáltaktól. Ezt követően a háború elhúzódása, és a rohamosan romló közellátás miatt a konfliktusok tovább mélyültek, a lakosság irányukba mindinkább növekvő ellenszenvvel viseltetett. A Sárbogárdi járás főszolgabírójának iratanyagában jó néhány - községekre lebontott - lista található az elhelyezettek nevéről, családtagjairól, foglalkozásukról, sőt csomagjaik súlyáról is. Ezekből megtudjuk, hogy Sárbogárdon és Sárszentmiklóson 53-53, Cecén 40, Alapon 45, Hercegfalván 93, s 1915-ben a Sárbogárdi járásban öszszesen 648 délszláv menekült élt. Jelentős volt a galíciaiak, bukovinaiak száma is. A Galíciából érkezettek 80-85%-a izraelita volt, életkorukat tekintve idős férfiak, asszonyok és gyerekek. Sárbogárdon és Kalózon 50-50, Hercegfalván 80, Cecén 60, öszszesen 600 ember talált ideiglenes otthonra. A háború negyedik évében, a Tisza-kormány lemondása után, a munkapárthoz közel álló Széchényi Viktor gróf, annak természetes következményeként szintén beadta lemondását. Kerekes Lajos, városi főjegyző ez alkalommal méltatta legtalálóbban a búcsúzó főispánt: „nem reprezentáló, hanem dolgozó főispán kívánt lenni". Megadatott neki, hogy nagyrabecsülését az új uralkodó is kifejezte: IV. Károly (1916-1918) a
