Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)

BÁRÓ FIÁTH MIKLÓS (V. G.)

voltak a megyében, s a veszély napjai alatt a bárót magát is éjjel-nappal, állandóan kint lehetett találni a fenyegetett pontokon, s személyesen vezette a mentési munkálatokat. „A szegény embereken, a kiknek a földjét elöntötte a víz, ha másképpen nem lehetett, a sajátjából segített." Mindazonáltal amikor elmúlt a veszedelem, gondoskodott arról is, hogy többé hasonló természeti katasztrófák ne sújthassák az igazgatása alatt álló területeket, tekintélyét latba vetve elérte a Duna vízszabályozásának megkezdését Ercsi, Iváncsa és Adony községek térségében. Abban a valamivel több mint öt esztendőben, ameddig Fiáth látta el a főispáni feladatkört, a legkiemelkedőbb események közé tartozott az uralkodó megkoronázásának negyedszázados évfordulója, 1892-ben a vármegyei küldöttség élén a főispán látogatást tett I. Ferenc Józsefnél. Találkozásuk megismétlődött, amikor a következő évben a Vas vármegyében tartott hadgyakorlat alkalmával a király újfent fogadta a főispán által vezetett vármegyei küldöttséget. A látványos, fényes külsőségek közepette a korszak két nagy feladatot támasztott a főispánnal szemben, a gazdaság fejlesztését és a problémák orvoslását, valamint a honfoglalás millenniumára történő méltó felkészülést, megünneplést és megörökítést. A vármegye gazdasági viszonyait illetően főispánságának első éveiben igen lesújtó kép tárul elénk. A különböző, bő termésű kapásnövényeken és a tengerin kívül a termés általában rossz és minőségileg silány volt. A peronoszpóra mellett a fdoxéra már a vármegye egész területén pusztított, ennek megfelelően a szőlőtermés csupán negyede volt a szokásos mennyiségnek. A filoxéra (szőlőtetű, a levéltetvek közé tartozó, nálunk a szőlő gyökerén élősködő rovar) 1884-ben mutatkozott először a székesfehérvári Szőlőhegyen. Miközben „.. .a phylloxera úgyszólván már az egész vármegye területén lévő szőllőket elpusztította", 1892-ben megkezdődött az ún. amerikai szőlővesszők telepítésével történő védekezés. A vármegye 102 községéből 97 szőlőműveléssel is foglalatoskodó településéből 87 községet támadtak meg az élősködők, s ezek közül ekkorra már 40-ben végezték el az amerikai ültetvények kialakítását. Azonban ez a fajta védekezés kizárólag hosszabb távon bizonyulhatott sikeresnek. 1894-ben már 88 község - köztük Aba - szőlője pusztult el teljesen. 1895-től az amerikai szőlő mellett szénkénegezést, homoki szőlőművelést is alkalmaztak, mindezek ellenére az 1896. esztendőről az alispáni jelentésben azt olvashatjuk: „A mult év folyamán a filoxéra terjedésével még azon szőlők is elpusztultak, melyek az előző évben termésben voltak." 1892. október 9-én adták át rendeltetésének s nyílt meg a - Say Ferenc építész tervei alapján elkészített - székesfehérvári lovassági „József főherczeg laktanya", amelybe a 10. császári és királyi huszárezred törzse és három százada vonulhatott be. A lovas kaszárnya felépülésével megszűnt a vármegye területén történő állandó katonai beszállásolás, jóllehet az építkezés tartama alatt a vármegye ez alól mentesítve volt. Ugyancsak ebben az esztendőben adták át a Meixner Károly építész tervei szerint felépített - 1854 óta magas színvonalú oktatást folytató - fehérvári állami főreáliskola épületét. 1895 júniusában nyitották meg a székesfehérvári javítóintézetet százhúsz növendék számára, gazdagon berendezett könyvtárral, szemléltetőeszközökkel. Nemcsak Martonvásár, de a vármegye történetének szociális szempontból kiemelkedő fontosságú eseménye volt a Fejér Vármegyei Árvaház alapítása. Az alispán elnöklete alatt a millenniumi emlékbizottság 1895. szeptember 13-i ülésén Vasadi Balogh