Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)

BÁRÓ FIÁTH MIKLÓS (V. G.)

dett el mint tiszteletbeli aljegyző, s melynek tisztikarában szakmai felkészültsége kö­vetkeztében - korabeli elbeszélésekre utalva - kivételes tekintélyt vívott ki magának. Rövid ideig szolgált a honvédségnél, melynek hamarosan hadnagya, leszerelését kö­vetően szolgálaton kívüli főhadnagya lett. Az 1878. évi boszniai okkupációban mint segédtiszt vett részt, s több ütközetben is bátran helytállt. Mindezek mellett, az 1880­as évek elejéig birtokain (Aka, Mór, Sáros vármegyei Nyárs-Ardó) gazdálkodott, s egyik igazgatója volt az országos casinónak. Gróf Széchényi Pál földművelés-, ipar­és kereskedelemügyi miniszter megbízásából több tanulmányutat tett a nyugat-euró­pai államokban - többek között Angliában - valamint Észak-Amerikában, a gazda­sági viszonyok vizsgálata és kutatása, de főleg az Újvilág közgazdasági intézménye­inek megismerése céljából. A valamivel több mint egy esztendeig tartó megfigye­lőkörútjáról visszatérve, megszerzett tapasztalatairól elaborátumban számolt be. Tu­dományos igényű értekezésében a mezőgazdasági statisztika összes észlelt mozzana­tait felölelte, s egyszersmind korszerű javaslatokat tett a mezőgazdaságra vonatkozó adatok gyűjtésére és feldolgozására. Széchényi miniszter méltatva, s nagyra becsül­ve Fiáth nagyszabású reformterveit, 1884-ben megbízta őt a minisztériumban létesí­tendő magyar mezőgazdasági statisztikai ügyosztály megszervezésével és vezetésé­vel, ezzel egy időben osztálytanácsossá léptették elő. Ez időtől kezdve mint „kitűnő" nemzetgazdasági író, szakszerű munkálkodásával európai színvonalra emelte részle­gének működését. Megalkotta a magyar mezőgazdasági statisztikát, szervezte a gaz­dasági tudósítói intézményt, s rövid idő alatt kivételes tekintélyre emelte a hivatalos statisztikai jelentéseket. „Egyéniségének kiváló tulajdonai nem kisebb tiszteletet és rokonszenvet biztosítottak részére első minisztere Széchényi előtt, mint később Szapáry Gyula gróf, valamint Bethlen András gróf miniszter előtt is. Mindnyájan fel­ismerték és becsülték benne ugy a teoretikus, mint a praktikus gazdát is." A minisz­teri elégedettség és bizalom erősödése folytán később a mezőrendőrségi főosztály élére állították. Az 1890-es évek elejétől Lipthay István miniszteri tanácsossal váll­vetve, állandó referense a napirendre kerülő vám- és kereskedelmi kiegyezést célzó tárgyalásoknak. Szakvéleménye rendszerint irányadó volt, s a megbeszélések ma­gyar álláspontja az általa „precizírozott" alapokon nyugodott. Ennek is tulajdonítha­tó, hogy a kormány sokoldalú tapasztalatait és tanulmányait igen gyakran vette igénybe. Míg a minisztériumban dolgozott, nem készült nagyobb közgazdasági kor­mányzati vagy törvényhozási „munkálat" az ő közreműködése nélkül. Külföldi ta­nulmányújának egyik legnagyobb eredménye és érdeme az volt, hogy a magyar me­zőgazdasági statisztika megtalálta helyes alapjait. Még 1884-ben készült el nagysza­bású munkája („A mezőgazdasági statistika szervezése. Jelentés gróf Széchenyi Pál földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister úr ő nagyinéltóságához. Bpest, 1884." Különlenyomat a Közgazgasági Értesítőből), amelyben feltüntette Ma­gyarország búza- és rozsfogyasztását, különös tekintettel az országban nélkülözhe­tetlen gabonavetőmagra. Ez irányú erőfeszítéseit követte a Magyarországon összeírt állatállomány szakszerű feldolgozása, amely két esztendőt vett igénybe. Később, 1887-ben kísérletet tett a világ összes búzatermésének és fogyasztásának kimutatá­sára, erőfeszítéseinek eredményeit az évről évre, augusztusban megjelenő statiszti­kai kimutatások fényesen illusztrálták. Nemcsak a hazai, de a külföldi sajtó is elis-

Next

/
Oldalképek
Tartalom