Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)

GRÓF CZIRÁKY BÉLA (E. F.)

belépése (1867) után is folyvást jelentékeny szerepet vitt a közélet különféle terein, de különösen nagy buzgalmat fejtett ki a katolikus vallással összefüggésben álló ügyekben..." Személyét országos megbecsülés övezte. Életének hatvanadik esztendejében, 1878-ban újra fogalmazta az 1853-ban kelt végrendeletét, amelyet elsősorban a családi és vagyoni változások indokoltak. A Cziráky család gazdasági helyzetének közjogi módosítására 1873-ban került sor. Ekkor az uralkodó engedélyével elsőszülöttségi hitbizományi hozott létre, amelynek kedvezményezettje elsőszülött fia, Antal lett. O örökölte a lovasberényi, nadapi, börgöndpusztai birtoktestekből álló 9600 katasztrális holdnyi hitbizományi uradalmat. A hitbizomány részét képezte a lovasberényi kastély és Budapesten, a Ferenciek terén levő palota is. Másodszülött fia, Béla örökölte a dénesfai, harmadszülött fia, János pedig a rumi uradalmat. Leánygyermekei - az alapvégrendelet szerint - kétszázezer-kétszázezer forint „kiházasításban" részesültek. Cziráky János gróf 1884 januárjában még részt vett a főrendiház munkájában. Betegen érkezett családja körébe, Lovasberénybe. Itt hunyt el 1884. február 9-én. A római katolikus halotti anyakönyv bejegyzése szerint élt 65 évet, egy hónapot és tizenegy napot. A halál oka: szívszélhűdés. Végakarata szerint Kenyériben, a családi sírboltban temették el 1884. február 12-én. Még ugyanebben az esztendőben fiát, Bélát nevezte ki az uralkodó a visszavonuló Szőgyény-Marich László helyébe Fejér vármegye és Székesfehérvár szabad királyi város főispánjává. Gróf Cziráky Béla Lovasberényben született 1852. május 23-án. Apjához hasonlóan Budapesten végezte középiskolai és egyetemi tanulmányait. 1878-ban kötött házasságot galánthai Esterházy Mária grófnővel. Házasságukból három gyermek - József (1883), Miklós (1884) és György (1885) született. 1872-ben az Igazságügyi Minisztériumban fogalmazó, majd a Belügyminisztériumban teljesített szolgálatot, ahol elsősorban tűzrendészeti kérdésekkel foglalkozott. Gróf Széchenyi Ödönnel együtt vett részt Konstantinápoly tűzrendészetének megszervezésében. Az elméleti és gyakorlati tűzrendészetben jelentős ismeretekre tett szert, kezdeményezésére 1878-ban megalakult a Lovasberényi Önkéntes Tűzoltó Egylet. A Belügyminisztériumban végzett munkája és a konstantinápolyi tapasztalatok birtokában 1882-ben a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökévé választották, ezen tisztséget 1893-ig töltötte be. Szülőfalujában, Lovasberényben az igen népszerű ifjú gróf az olvasókör munkájában, a közműveltség elterjesztésében is részt vett. 1876 augusztusában az ő kezdeményezésére és támogatásával Szigligeti Ede színművét, A cigány-t mutatták be. Fiatalon, harminckét esztendős korában, a megyei közélet szereplői számára szinte ismeretlenül került a főispáni hivatal élére. Apja közéleti szereplése ragadta őt ki a tűzrendészet szervezeti kérdéseinek intézéséből, s tette számára elérhetővé a fényesebb karriert; a főispáni tisztséget, majd az osztályfőnöki beosztást a közös Külügyminisztériumban, 1896-ban pedig főudvarmesterré nevezte ki az uralkodó. Nemcsak a hivatali, minisztériumi, udvari ranglétrán lépett mind előbbre, hanem az elismerések sem maradtak el: 1880-tól császári és királyi kamarás, 1885-től valóságos belső titkos tanácsos, 1900-ban az Aranygyapjas Rend lovagja lett.