Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)
SZŐGYÉNY-MARICH LÁSZLÓ (K. K.)
SZŐGYÉNY-MARICH LÁSZLÓ (1806-1893) A Szőgyény család ősi fészke Esztergom megyében található. A család első ismert őse Szőgyény Sebrid (Sebridus de Szwgen) 1297-ben halt meg. I. (Hunyadi) Mátyás (1458-1490) Székesfehérváron kelt adománylevelében Szabolcs és Zemplén vármegyékben fekvő birtokokat adott a családnak. Szőgyény Máté 1588-ban esztergomi várkapitány volt. A XVI. század viharai a családot Pozsony, Nyitra, Gömör, Szabolcs és Zemplén vármegyékbe sodorták. A Szabolcs megyei ágból származik Szőgyény László, aki 1838-ban szolgaegyházi Marich István Dávid leánygyermekét, Máriát vette feleségül. Feleségét, mivel családjának utolsó tagja volt, a fiúágat illető javaiban fiúsították, s így házasságuk a két család nevének és címerének egyesítését is jelentette. A család címere négyeit pajzs, szívpajzzsal, ebben kék mezőben zöld alapon ezüst galamb, csőrében madártollat tart. A nagy pajzs első és negyedik mezejében arany fészekben fiait vérével tápláló pelikán látható. A második és harmadik vörös mezőben, zöld alapon arany oroszlán baljában, illetve jobbjában szablyát tart. A sisakdíszben jobb lábával követ tartó, jobbrafordult fél lábon álló daru található. A pajzstartó két arany-oroszlán. A család jelmondata: „Pro rege et lege". Szőgyény-Marich László 1806-ban született Szőgyény Zsigmond alkancellár és Pászthory Julianna fiaként. Későbbi rendíthetetlen uralkodóhűségét a Theresiánumban eltöltött évek alapozták meg. (A Theresiánumot 1746-ban létesítették az államapparátus számára szükséges hivatalnokok képzésének biztosítására.) Később a pesti egyetemen bölcsészetet tanult. Közszolgálatát Pest vármegyében tiszteletbeli aljegyzőként kezdte, majd József nádor - mint örökös főispán - tiszteletbeli főjegyzőnek nevezte ki. A reformkor viharos országgyűlései alatt már tiszteletbeli titkári minőségben az udvari kancellárián, majd személynöki ítélőmesterként dolgozott. Fiatalon az udvarban elfoglalt pozíciója két szempontból volt hatással jövőjére. Egyfelől megalapozta a legfelsőbb, konzervatív körökkel később is ápolt kitűnő viszonyát és királyhűségét. Másfelől ez a pozíció már előrevetítette számára az udvari hierarchia majdani magas tisztségeinek betöltését. Az 1830. évi országgyűléstől a forradalom kitöréséig tartó időszakot a történettudomány reformkornak nevezi. Ekkor kezdődött el ugyanis az idejétmúlt feudális társadalmi és gazdasági válaszfalak lebontása, új politikai erők megjelenése, amelyek eleinte kisebbek voltak, majd az országgyűléseken kiharcolt engedményekkel a kormányzó politikai