Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)
IDŐS PÁZMÁNDY DÉNES (E. F.)
hangúan elfogadták azt a javaslatot, amely öt választókerületre osztotta fel a megyét, s a kerületek székhelyévé Bodajk, Csákvár, Baracska, Seregélyes és Bogárd (Sárbogárd) helységeket jelölte. A tervezet előkészítésében a központi tisztikar vezetői felhasználták „a lehető legbiztosabb statisticai adatokat", figyelembe vették a „népesség minőségét" (rétegződését és vagyoni viszonyait), végül a községek helyzetét is. Április végén a megyébe érkezett Madarász József, hogy személyesen irányítsa és szervezze a liberális nemesség politikai küzdelmét. Támadásának célpontja a kisgyűlés által elfogadott választókerületi beosztás tervezete volt, amelyet a volt megyei ellenzék jelentős része nem tartott reálisnak. Koncepciójukban abból indultak ki, hogy a székhelyeket valóban a kerületek központjában fekvő jelentősebb helységekben kell kijelölni, s politikai szempontból az sem volt közömbös, hogy a központok választópolgárai a követjelöltek közül kit támogatnak. így Madarász József is - párthíveinek tanácsára - módosította elképzelését. S ár keresztúri, Alcsútot, Csákvárt, Bodajkot és Rácalmást jelölte a kerületek székhelyévé. A liberálisok értekezletein már az országgyűlési választásokon fellépő követjelöltek személyéről is tanácskoztak. A választások előkészítése során fellobbant ellentétek a megyei bizottmány tagjainak megválasztásakor tovább fokozódtak. Ismét a megyei tisztikar által összeállított névsor volt az ellenzék céltáblája. Értesüléseik szerint a pecsovicsok „aprajanagyját" felvették a jelöltek közé. Ezzel szemben a Madarász József köré tömörülők a liberális eszmék kipróbált harcosait jelölték. Miként Madarász József magyarázta: „Beírtam minden volt elvtársainkat, de pecsovicsot egyetlen árva lelket sem..." (A reformkortól kezdve pecsovicsnak nevezték a Habsburgok feltétlen híveit, az aulikus felfogású, konzervatív politikusokat.) A bizottmány tagjainak összeállításakor azonban kiütköztek a nemesi politika korlátai is. Nevezetesen a nép, elsősorban a parasztság képviseletének kérdésében. „Nem ismertük őket..."- írta Madarász -, így azt a megoldást választották, hogy a helységeket a bírók és a jegyzők képviseljék. Ez korántsem bizonyult helyes döntésnek, ugyanis a községek és a mezővárosok vezetői a közigazgatási hierarchiában alá voltak rendelve a szolgabíróknak, helységeik és a parasztság érdekeinek képviseletében az is gátolta tevékenységüket, hogy nagy részüket a földesurak jóváhagyásával választották meg, illetve nevezték ki. A május 1-jei közgyűlést megelőző politikai küzdelmek során felmerült ellentétek, ellentmondások az országgyűlési választások és a bizottmány összetétele kérdésében csúcsosodtak ki. A közgyűlésen idős Pázmándy Dénes, a megye új főispánja elnökölt. Székfoglaló beszédében felvázolta elképzeléseit. Alapvető feladatának tekintette a megye határozatainak végrehajtását, a hivatalnokoktól pedig megkövetelte, hogy kötelességüket a törvények, a megyei határozatok értelmében teljesítsék. Politikai elveinek körvonalazásakor az ellentétek kibékítését célzó törekvését fogalmazta meg, ugyanakkor igen határozottan visszautasította a konzervatívok törekvéseit: „...senki a hajdani sérelmek országában vissza ne kívánkozzék, annyival kevésbé azt vissza idézni ne merészkedjék, mert akkor a Status alkotmányát támadná meg, és így a Hazának hű fia lenni megszűnnék" - mondotta Pázmándy.
