Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)

GRÓF CZIRÁKY ANTAL MÓZES (E. F.)

Ürményi József halálát követően 1825. szeptember 2-án nevez ki gróf Cziráky Antalt Fejér vármegye főispánjává I. Ferenc. A királyi leiratot a megyei közgyűlésen megjelentek„köz öröm kiáltások között" fogadták. Ebben az időszakban Fejér vármegye közgyűlésein megjelenteket még nem hatotta át a reformkor, a feudális társadalom gyökeres felszámolásának szelleme, s nem is a megyei közgyűlésekre, a generalis congregatiókra terelődött a figyelem, hanem az 1825. szeptember 15-én Pozsonyban megnyitott országgyűlésre, ahol a főrendiház tagjaként, tárnokmesterként és de jure Fejér vármegye főispánjaként vett részt Cziráky. Nem is sietett Pozsonyból Székesfehérvárra, a megye belviszonyai sem késztették a főispáni eskü letételére, a hivatal elfoglalására. Csak azt követően történt meg az installátió előkészítése, hogy az uralkodó 1827. augusztus 18-án berekesztette a diétát. Példátlan a megye török utáni történetében, hogy a központi hatalom helyi letéteményese és képviselője, a főispán kinevezését követően két esztendő múltával foglalja el hivatalát. Ez alkalommal azonban a „késlekedést" pótolta a körültekintő rendezés, a külsőségekben és a jelenlévő személyiségeket illetően is pompás, eseményekben gazdag főispáni beiktató közgyűlés. 1827. október 25-én az uralkodót gróf Gyulay Ignác horvát-dalmát-szlavón bán képviselte, jelen volt gróf Esterházy János veszprémi, gróf Zichy Ferenc bihari, gróf Győry Ferenc Bács-Bodrog megyei főispán, Kopátsy József veszprémi püspök, több „érdemdús" személyiség a megyei főrendek, nemesek és a tisztikar tagjai közül. Lovasberényben a Czirákyak pompás kastélyában a gróf Gyulay Ignác vezette küldöttség kereste fel a főispánt, ahonnan a város (Székesfehérvár) határában felállított díszes sátornál köszöntötték az installátióra érkezőket. Cziráky Antal a római katolikus egyház iránti tisztelete jeléül a püspöki palotában tett látogatást, majd a délutáni órákban a zsúfolásig megtelt vármegyeházára vonult, ahol az ősi, bevett szokás szerint zajlottak az események. Kopátsy József veszprémi püspök vezette azt a küldöttséget, amely felkérte a grófot a főispáni eskü letételére és a főispáni hivatal elfoglalására. Az eskütételt követően a főszolgabírák a főispáni székben helyet foglaló Cziráky Antalt háromszor a magasba emelték, majd átvette a király személyes megbízottjától a vármegye egyetemét jelképező zászlót, az okiratok hitelesítésére a vármegyei pecsétet és a levéltár kulcsait. Ez utóbbiak átadásakor a horvát-dalmát-szlavón bán megjegyezte, a levéltár „.. .mint egy gazdag szekrény magában foglalja ezen nemes megyének... a közjóra intézett tetteinek hiteles jegyzéseit". Nem a reformkorban oly nemes tartalmat kifejező közjó, a társadalmi átalakulás előmozdítása vezérelte gróf Cziráky Antalt, a reformkori országgyűlések vitái, törvényei és a nemesi közgyűlések mind erőteljesebb politikai változásokat követelő hangvétele ellenére megmaradt I. Ferenc és a birodalmi kancellár, Metternich herceg követőjének, politikai akaratuk végrehajtójának. Fejér megyében a reformkori törekvések szelleme az 1832-36. évi országgyűlést követően erősödött meg. Kossuth Lajos letartóztatása (1837. május 5.) elleni tiltakozáson még úrrá lett a főispán. A megyei közgyűlésről értesülő Széchenyi István 1837. július 3-án a következő gondolatokat jegyezte fel: „Kezdődnek a reakciók. Székesfehérvárott Cziráky győz. Kérészéletű volt a Madarászok dicsősége." 1837 nyarán pyrrhusi győzelmet aratott a főispán, ugyanis a nemesi ellenzék 1838-ban megalakította a Fejérvári Casinót és még ugyanebben az esztendőben a szabad királyi városban polgári kaszinó kezdte meg működését. 1840-ben pedig a Madarász fivérek - László és József - kezdeményezésére megalakult a Fejér Megyei Olvasótársaság. Az 1840-es évek első felé-