Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)

GRÓF CZIRÁKY ANTAL MÓZES (E. F.)

GROF CZIRÁKY ANTAL MÓZES (1772-1852) Cziráki és dienesfalvi gróf Cziráky Antal Mózest az első reformkori országgyűlés összehívásának esztendejében, 1825-ben nevezte ki az uralkodó, I. Ferenc osztrák császár és magyar apostoli király Fejér vármegye főispánjává. Elődje, ürményi Ürményi József 1802-től 1825. június 8-án bekövetkezett haláláig töltötte be a tisztséget. Személyében nemcsak a főispánt gyászolták, hanem a hazai népoktatás első reformerét, az 1777-ben kiadott Ratio educationis megfogalmazóját, több vármegye adminisztrátorát, királyi személynököt és 1806 szeptemberétől nyugalomba vonulásáig (1825. március) az országbírói feladatok ellátóját is. Mindazok, akik a megüresedett főispáni hivatal betöltéséről döntöttek, illetve a döntés előkészítésében meghatározó szerepet töltöttek be, olyan személyiséget jelöltek, ajánlottak az uralkodónak, aki nemcsak a vármegyében volt tekintélyes földbirtokos, hanem kinevezését megelőzően országosan is elismerésre tett szert, s elődjéhez hasonlóan a magyar királyság zászlósurainak egyike volt. A döntés előkészítésében az ország nádora, József Antal főherceg és az osztrák birodalmi kancellár, Metternich herceg előtt meghatározónak Cziráky Antal több évtizedes múltra visszatekintő politikai magatartása, lojalitása és a Habsburg-Lotharingiai-uralkodóház iránti feltétlen hűsége bizonyult. Az uralkodó, I. Ferenc döntését pedig az is befolyásolta, hogy a Cziráky család tagjai a XVII. század elejétől a habsburgiánus törekvések előmozdítói voltak, a birodalmi és a magyar állami érdek összhangjának korszakonként változó igényű meg-megújításán munkálkodtak. A reformkor „hajnalán" főispánná kinevezett Cziráky Antal nemcsak az uralkodó várakozásainak felelt meg, hanem a vármegye, majd az országos tisztségek élén - a politikai változásokat követelő mozgalmak ellenére - több mint két évtizeden át a birodalmi érdeket fölébe helyezte a nemzeti, polgári törekvéseknek. Találóan jellemezte naplójában gróf Széchenyi István Cziráky Antalt és elvbarátait. 1820 januárjában az alábbi gondolatokat jegyezte fel: „Álmélkodtak Cziráky gróf vendégei, amikor lóháton hirtelen-váratlan Dénesfára érkeztem, és amaz ősök ivadékai, kik a kocsi kényelmeit legalább annyira megvették, amennyire féltek a gyalogjárás kényelmetlenségeitől, végképp nem értették, hogy egy épelméjű és józan eszű férfi hogyan tehet meg három vagy négy mérföldet lovon? - Ezeknek az embereknek, akik tehát ostobaságnak és nevetségesnek tartják, hogy valaki így lovagol, s ők maguk soha