Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)

A VÁRMEGYE PECSÉTJE, CÍMERE, TÖRTÉNETI ZÁSZLÓI (V. G.)

képek gépi hímzéssel hímzettek, körben aranyrojt, két sarkában aranybojt. Színoldala közepén két angyal koronás magyar kiscímert tart. Hátoldalon babér és tölgyfaág között hímzett szőlőfürt, körülötte felirat „SZÉKESFEHÉRVÁRI ÉS FEJÉRMEGYEI VENDÉGLŐSÖK, SZÁLLODÁSOK, KÁVÉSOK ÉS KORCSMÁROSOK IPARTÁRSULATA". A megyei levéltár az egyesület temetkezési egyletének iratait őrzi az 1896-1899 közötti esztendőkből, melyek közt megtalálható az 1898. évi alapszabály is. Az egylet az 1896. december 10-én tartott közgyűlésén kimondta feloszlását, s a „Székesfehérvári Vendéglősök, Kávésok, Italmérők és Pinczérek Ipartársulata" elnevezéssel újraalakult. A céhzászlókhoz hasonlóan az egyesületi zászlókat is a templomokban helyezték el, köszönhetően részben azon körülménynek, hogy az iparos egyesületek javarészben a hasonló vagy ugyanolyan szakmai jellegű céhek utódszervezetei voltak. Az ipari fejlődést és a kereskedelmi forgalmat hátráltató céhrendszer felszámolása és az ipartársulatok létrejötte (1872. évi VIII. törvénycikk), valamint az ipartestületek felállítása (1884. évi XVII. törvénycikk) nem törölte el egy csapásra az évszázadok alatt gyökeret vert céhszokásokat. A kézműiparos polgárság szervezeti szelleme tovább élt a törvénycikk nyomán életre keltett szakmánként tagolt ipartársulatokban, temetkezési, biztosító és kulturális egyleteiben. A hajdani céhek utódainak tulajdonában tartott céhes és egyesületi zászlók a későbbiekben is szerepet kaptak jubileumokon, zászlószentelési évfordulókon, egyházi körmeneteken. A hangsúlyos zászlóképek mellett az egyesületi zászlókon is helyet kaptak az állami, vármegyei és városi címerek. A vármegyei címer megtalálható a Felsővárosi Földműves Polgárok (1870), a Székesfehérvári Polgári Dalkör (1907), a Magyar Székesfehérvári Fejér vármegye hímzett címere Polgári Dalkör zászlaja (1907) a Polgári Dalkör zászlaján (1907)