Gulyás Antal: Fejér megye népoktatásának története 1944-1948 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 27. (Székesfehérvár, 1999)

FEJÉR MEGYE 1944-1945 FORDULÓJÁN

támadása, legnagyobb erőkkel éppen a megye területén. Március 16-án kezdetét vette a Vörös Hadsereg utolsó magyarországi hadművelete, ezúttal Fejér megyét egy hét alatt végleg elfoglalták.

3 Az ezeréves Székesfehérvár, mint oly sokszor a múltban, ismét romba dőlt. A szemben álló felek gigászi küzdelme közel négy hónapon át tartott, és csak 1945. március 22-én az éjféli órákban ért véget.

4 A megyeszékhely, Székesfehérvár és a megye szinte valamennyi községe súlyos károkat szenvedett a harcok alatt. A szovjet győzelem mérhetetlen pusztulás árán született meg. Székesfehérváron lakhatatlanná vált és erősen megrongálódott az épületek 42%-a, de alig volt sértetlen épület a városban.

5 A Székesfehérvár környéki községek szinte teljesen elpusztultak: Csősz, Sárkeresztes, Moha, Fehérvárcsurgó, Zámoly, Kápolnásnyék, Mány, Veréb. A lakosság lelkesedése azonban tiszavirágéletűnek bizonyult, a német megszállást a szovjet hadsereg megszállása váltotta fel. A harcok, majd a pusztulás miatt Teleki Géza, az Ideiglenes Kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterének rendelete csak késve érkezett meg a megye területére. A rendelet előírta az iskolák mielőbbi megnyitását, meghatározta a rövidített tanév nevelési és oktatási célkitűzéseit, az utolsó tanítási napot, az év végi összefoglalások és a tanévzárás idejét.

6 „A négy hónapos frontállapot után az oktatás legelemibb tárgyi feltételei sincsenek biztosítva iskoláinkban, sem a megyeszékhelyen, sem falvainkban. Az előző évinél jóval kisebb számú nevelőtestület áll munkába úgyszólván mindenütt. Tanítványaink munkától elszokott, súlyos lelki élményekkel terhelt, jórészt sérült lelkű gyerekek, akik már a halál közelségét is ismerték. Őket kell újra visszaszoktatni a rendszeres iskolai munkához, és megtanítani őket a körülöttük, értük, bennük induló új élet megteremtésére és szeretetére. Ezekhez a gyerekekhez nem lehetett parancsok és utasítások hangján utat találni. Ide új, egész emberséget kívánó nevelői és oktatói eljárásokra volt szükség. Hulladék-papíron írtak, az olvasókönyvet kézről kézre adták, a betűt és a számjegyet tábla helyett sokszor a levegőbe rajzolták, a könyvek lapjait nem egy helyen a szél borzolta, másutt eső csordult be a lyukas tetőn, mégis megnyílt a háború borzalmait átélt gyermekeink útja az iskola óvó, védő oltalma felé."

7 Azonban az iskolák egyharmada közvetlenül a hadműveleteknek és