gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Látogatás a kormányzónál

tősen fogyatékos egyenruhát viselő magyar tizedes nyitott ajtót, majd minden kérdezősködést mellőzve, mintha váratlan megjelenésem a legtermészetesebb dolgok közé tartozna, az előszobába kísért, hellyel kínált és néhány perc türelmet kért, amíg bejelent. Valóban, talán két vagy három perc sem telt el, amikor a kormányzó a szalon küszöbén megjelent, kezet nyújtott és néhány üdvözlő szó kíséretében bevezetett. Ha hűen akarom visszaidézni ezen pillanatok emléklét, azt kell írnom, hogy szomorúan megrendítő látványt nyújtott. Igaz, egyenes tartását a kormányzó még megőrizte, de az akkor már hetvenes éveiben járó férfi egyébként minden tekintetben annak a fáradt, megtört embernek a benyomását keltette, akit hosszú élete folyamán a sors valósággal elhalmozott csapásaival: leányait, elsőszülött fiát és a hozzá igen közel álló Jenő fivérét temette el, és most - élete alkonyán - hazájától is „megfosztották". Amint kiderült, váratlan látogatásom azért nem lepte meg az ajtónálló tizedest, mert — ahogy a kormányzó kifejezte magát — „hü magyarjai" sűrűn látogatják, kisebb-nagyobb, meghatóan kedves ajándékokkal halmozzák el. Igaz nem sokan, mert a zónák közötti utazás nem tartozott akkor a könnyű feladatok közé. Beszélgetésünk kezdetben csak semleges témákat érintett, később azonban részletesen elmesélte lemondatásának és internálásának történetét, valamint Niki (Miklós) fia elrablását a hírhedt-legendás SS ezredes, Skorzeny irányítása mellett. A jövőre vonatkozó politikai elképzeléseit részletesen ecsetelte. Amikor izgalomba jött, gyakran váltott magyarról németre, én azonban minden kérdésre magyarul válaszoltam, mert az volt az érzésem, hogy észre sem vette, amikor németre fordította a szót. Az olvasó talán joggal várhatná el tőlem, hogy számot adjak arról, hogy miképpen vélekedett 1946 őszén Horthy Miklós saját múltjáról, bukása körülményeiről, milyen jövőt képzelt el Magyarország, Európa és a világ számára. Ezeket a kérdéseket azonban szándékosan mellőzöm, mert meghaladják ennek a könyvnek az illetékességét és kereteit, továbbá mert a kormányzó a később kiadott emlékirataiban behatóan foglalkozott velük. Horthy felesége az uzsonnánál csatlakozott hozzánk. Rajta nem mutatkoztak, vagy legalábbis én nem tudtam felfedezni az átélt megpróbáltatások nyomát. Méltóságteljes, nyugodt és amellett melegszívű és kedves