gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Nagymágocstól Brazíliáig

sörétes puskákkal kiállni a páncélosok elé pedig az öngyilkossággal határos. Effélére egy keresztény szellemben nevelkedett magyar tiszta lelkiismerettel nem adhat utasítást, inkább a magyar vér további céltalan kiontását kell megakadályoznia. Beszédemet sokatmondó és rosszat sejtető csend fogadta. Amilyen gyorsan csak tudtam, elhagytam az akadémiát, és siettem haza, a szállásomra, mert nem akartam bevárni szűzbeszédem esetleges következményeit. Két nyilas suhanc, sajnos, gyorsabb volt. Még össze sem csomagoltam, máris belökték az ajtót, majd beszédemet minden magyarázat nélkül, pimasz és kihívó hangon hazaárulásnak minősítették, és felszólítottak, hogy kövessem őket. Ilyen kihívásokra még ma, hatvanon túl is gyorsan a fejembe szökik a vér. Nem sokat gondolkoztam, az egyik nagyszájú taknyost leütöttem, a másikat pedig úgy felpofoztam, hogy bár fegyver volt nála, siránkozva szaladt el. Amikor szüleimet Kőszegen utolértem, atyám kemény megrovásban részesített, amiért ilyen értelmetlen kockázatokat vállaltam. Ereztem azonban, hogy lelke mélyén igazat adott nekem. Már osztrák területen kaptuk a lesújtó hírt, hogy csak annyink maradt, amennyit a két autóban magunkkal hoztunk. A telivérekből álló ménest a katonák lefoglalták és elszállították, a festményeket és szőnyegeket szállító két vagont részben bombatámadás érte, részben kifosztották, a családi iratokat és ékszereket pedig maga alá temette központi irodánk épülete, amely egy amerikai légitámadás során dőlt romba Budán, megölve a főszám vevőt és családját. Bármilyen fájdalmas és pótolhatatlan volt is ez a veszteség, nem tehettünk semmit, bele kellett törődnünk, és ha már elhagytuk szülőföldünket, igyekeznünk kellett mielőbb olyan területre jutnunk, amelyet - legalábbis feltehetően és remélhetően - az amerikai, angol vagy francia erők foglalnak majd el. Ez a sietség a hazaiaknál zsúfoltabb, számtalanszor végigbombázott osztrák utakon sem bizonyult könnyű és veszélytelen feladatnak. Atyám az elöl haladó kocsit vezette, magyar királyi századosi egyenruhában, mellén magyar és német katonai kitüntetésekkel. Mariazellnél egy útelágazásnál a forgalmat irányító német tábori csendőr tárcsájával megállított. Odajött atyám kocsijához, s közölte vele, hogy a két autót azonnal le kell foglalnia.