gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Bélye, a szarvasok paradicsoma

arcocskáját. Anti nem nagyon szerette a lovakat: elöl harapnak, hátul rúgnak, középen ledobják az embert — mondotta sokszor. Inkább töltötte idejét gépeivel és zongorája mellett... ...A reggel áhítatos csendjét leváltotta egy bömbölő rádió hangja, hullámaival a világot elárasztva. Kitört a második világháború. Az öldöklés démoni szelleme ismét győzedelmeskedett. Meg sem kísérlem az elkövetkező éveket részletezni. A tűzhányó vulkán lelökte süvegét, kilőtte fojtogató dugóját, és a tragédiák áradata elöntötte a világ nagy részét. Az emberiség felhasználva fejlett tudását, az öldöklési módozatok kifinomításán tovább fáradozott. Ezreket, ha nem százezreket kergettek embertelen tényezők az önhalálba. A kormányok a propaganda kloroformjához folyamodtak, a rendszerek bűneit és fogyatékosságait palástolni akarva. A tudatos és ördögi hazugságok fülsiketítő és idegtépázó hullámai utat törtek maguknak a szívekbe és az agyakba. Hadseregek lüktető életeket gázoltak el pusztítva, zúzva városokat, falvakat, milliókat tűzzel-vassal öldösve... " Bélye, a szarvasok paradicsoma Édesanyám mentalitásának köszönhető, hogy nálunk meleg, családias légkör uralkodott. Azt a fajta életvitelt vagy „protokollt", amelyet sokan az egész magyar arisztokrácia jellemzőjeként szoktak bírálni és ostorozni, én igazából csak az érettségi után, bérmaapámnak, Albrecht főhercegnek a Duna-Dráva háromszögében fekvő birtokán ismertem meg egy vadászat alkalmával. Minden mozzanat az udvarmester által íratott elő. Az események rideg ceremóniája ellentétben állt az otthoni közvetlen, meghitt és melegszívű hangulattal, de rám mégis mély benyomást gyakorolt. Ma talán különlegesnek hat mindez, de akkor más világot éltünk, mások voltak az emberek és mások voltak szokásaik is. Minden férfi vendég mellé egy huszárt osztottak be, aki az étkezéseknél „ura" széke mögött állt sujtásos, címergombos egyenruhában. A huszár készítette ki az esténként használt szmokingot, ő választotta ki másnapra a megfelelő öltönyt és a hozzá való inget. Mindig tudta, hogy aznap a házban lesz-e az ebéd, vagy kint a pagonyban. Utóbbi esetben mindig