gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Édesanyám

nyit hallott rólunk, hogy fejébe vette, kideríti címemet és összeköttetést teremt velem. Ez - saját szavai szerint - hét évet vett igénybe. Levele oly közvetlen, melegszívű és kedves volt, hogy én is elhatároztam, hogy mihelyt alkalmam adódik, felkeresem. Múltak a napok, talán évek is, amíg ez a terv valóra vált. Vendégük voltam röpke két napig, a magyaros vendégszeretetet módfölött élvezve. O és férje is tejben, vajban furösztöttek. Órák hosszat meséltek az apósról, illetve apáról, annak velünk kapcsolatos elbeszéléseiről: hogy anyám mennyit tett a faluért, amikor odaköltöztünk a harmincas évek elején. Akkor vette át apám a telkibányai, nyolcezer holdas erdőbirtok kezelését. A falon ott lógott - kegyeletes emlékként - anyám egyik festménye, amit az erdésznek ajándékozott. A bejárati folyosón apám egyik selejt őzbakjának az agancsa függött, rajta a koronás K. V. monogram és a BOHÓ felirat, kedvenc pagonyom neve. Ezek látványa, dacára az elmúlt, hosszú évtizedeknek, fojtogatóan elérzékenyített. Édesanyám, apám halála után hét évvel, 82 éves korában írta meg memoárjait, amelyeket Vass Albert, illetve az American Hungarian Literary Guild „The pendulum swings" (Az inga kileng) címmel publikált. Tartalma oly megrázó, oly melegszívűén közvetlen és olyan mély igazságokat tartalmazott, hogy a világ minden részéről kaptam - még később, a halála után ismeretlenektől is - elismerő leveleket. Itt inkább átadom a tollat Vass Albertnek, aki a könyvhöz, bevezetésként többek között a következőket írta: „Ezt a könyvet nem egy hivatásos író írta, nem tart igényt irodalmi babérokra. írója egy festő, aki a színekkel tárja elénk gondolatait, és nem a festői sikerek késztették a kiadót e könyv kibocsátására... Ez a könyv: történelem - egyedülállóan jellemezve nem a diplomata, politikus, győztes vagy egyszerű néző szemszögéből nézve, hanem az áldozat ecseteli megrendítően gondolatait. Elénk tárja a létfenntartásért folytatott küzdelmek szenvedéseit, minden anyának imáit és könnyeit, amikor egy Apokalipszisben gyermekeiket menteni akarják. De bemutat egy másik oldalt is: az emberi lélekben meglévő erőt, mely lehetővé teszi egy új egzisztencia megteremtését egy ellenséges, sivár pusztaságban, azon szellemi értékek és erők segítségével, melyeket a múlt romjaiból átmentett." Amikor barátai és ismerősei unszolták édesanyámat, hogy a megélteket papírra vesse, szabadkozott. Arra hivatkozott, hogy sokan még többet szenvedtek. Végül is - a sok ezer olvasó szerencséjére - mégis megírta