gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Gyermekkor - Nagymágocs, Telkibánya

számos olvasó feltehetően és - sajnos - egy megbolygatott méhkasra emlékeztetően fog reagálni. Számos okból eredően feltételezhető, hogy a Vatikán könyvtára olyan történelmi adatokat is tartalmaz, amely a szabir, hun, avar és magyar rokonság tényét alátámasztanák. Ezen szellemi és egyéb hagyatékokhoz földi halandó nem jut hozzá, még akkor sem, amikor az ékírásos sumér agyagtáblák, pecséthengerek és régészeti leletek már évek óta bebizonyították e rokonságot, utalva a szarmata, szittya, pártus és egyéb rokon faj magyar kötelékeire. Hogyan egyeztethető össze a római katolikus egyház akkori hivatásos igehirdetésével az, hogy egy pápa (II. Pius 1458-1464) finnugornak bélyegezte a magyarokat, talán retorzióként, mert Mátyás királyunk állítólag egy keresztény, de nemzeti vallás bevezetésének gondolatával is foglalkozott, amellyel a római papság akkori, magyarországi befolyása bizonyára csökkent volna? Miért hirdette tudatosan és évszázadokon keresztül nem csak Róma, hogy pogányok voltunk? Miért gátolt meg következetesen minden olyan törekvést, amely honfoglaló őseink hagyományaira és vallására kívánt több fényt deríteni? A fő okok politikai és soviniszta elképzelések lehettek, amelyek a finn-ugor rokonság elvének burjánzó csíráját elültették. Sajnálatos, hogy sem jelenlegi hatóságaink, sem a sajtó nem teszik magukévá azokat az érveket, amelyek megdönthetnék ezt a köztudatba, sajnos már bevett tévhitet. Talán említést érdemel, hogy még Bartók Béla is, akit igazán nem lehet pártossággal vádolni, őshazánkat nem az Urál-Altájra, hanem a turáni alföldre, Turkesztánba helyezte! Miért nem akarja számos nyelvészünk azt a tényt tudomásul venni, hogy a finn nyelvben nincsenek az á, é, gy, i, ly, ny, ó, ő, sz, ty, ú, ű, zs betűkkel kifejezett hangok, mint a magyar nyelvben? Miért csak a szakkörökben ismeretes a japán Matsumoto professzor - mondhatnám útmutató - kutatásainak eredménye, amely az immunglobulinok jelzőgénjei és színezete alapján bebizonyította, hogy a mi magyar vérképünk ázsiai eredetre vall, és különbözik a finnugor népek vérképének jellegzetességeitől, az embertani rokonságot teljes mértékben kizárva? Ha nemzetünk, gyakorta nagyon is pislákoló lángját élesztgetni akarjuk, amely minden honfitársunknak kötelessége kellene hogy legyen, akkor múltunkra való visszatekintés nélkül valószínűtlen vállalkozás e cél