gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Epilógus

volt része. Az ő látogatása után is hozott a posta magyarországi leveleket, amelyben gratuláltak, hogy távol a hazától olyan jól tudtam a magyarra tanítani, de köszönő soraimra már nem jött válasz. Mindig is elveim közé tartozott, hogy a történelmi határok múló jellegűek, azok változását előre megszabni vagy megjósolni nem lehet, de ha egy nép a nyelvét elfelejti, hagyományait a sutba dobja, vagy való történelmének nem szentel fontosságot, akkor a más nemzetiségűek tengerében felszívódhat, és a végleges megsemmisülés veszélye fenyegeti. A tatárjárás feldúlta hazánkat egyszer teljesen, másodszor, 1264-ben csak Erdélyt, a török megszállás meghagyta 150 éves nyomait, nemcsak a mecsetekben, hiszen százezreket hurcoltak el, a nép ismét megtizedelődött. A Habsburg politika következményeit az átkos, magyar széthúzás miatt nem tudtuk teljesen kiküszöbölni, az első világháború győzteseinek vae victis elvei a következő sorscsapások magvait sikeresen elültették. Talán az utókor ad majd igazat azoknak, akik a harmincas években a teljes semlegesség politikájának kilátástalanságát hangoztatták. A quo vadis kérdést mind többen teszik fel napjainkban, de a sajtóban, rádióban vagy TV-ben adott válaszok csak egy polarizált világszemlélet tükröződései, az ellenérvek jogosságát tudatosan elferdítik, de a múlt évtizedekre visszatekintve, jogosnak látszik a kérdés, hogy van-e egyáltalán ésszerű, népeket átkaroló megoldásra kilátás. Magára talál-e a „teremtés koronája", hajlandó-e megbocsátani, sérelmeket elfelejteni, orvosolni, és naponta szűkülő világban egy új, erkölcsösebb, önzetlenebb jobb életformának alapköveit lerakni, és megadja-e a Sors a változásokhoz szükséges időt? Epilógus avagy finálé, mely az operalátogatók egy részének tapintatos (?) ébresztését, vagy a lóversenypályán a fogadópénztárak megrohamozásának előjelét jelentheti. Itt, és nékem, ezek a sorok - néhány kiegészítéssel - csak a közmondásos pontot az „i"-re célozzák. Tíz éve vetettem papírra élményeimet, gondolataimat. Azóta sok