gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

A Himalája

nek. Megkérdeztem, hogy mi az ára. Sokallottam - és sajnos nem vettem meg -, csak később, Londonban derült ki, hogy valódi ára a mondottnak tízszerese, és a vélt gyíkbőr egy himalájai „hó-békának" a bőre. Az egész beszélgetés, a szabatos válaszok, mind nem illettek egy egyszerű múzeumőrhöz, azért is megkérdeztem, hogy ő tulajdonképpen kicsoda. Sokáig nézett rám, mintha gondolatvilágomba akart volna belelátni, egy másik ember tekintete volt, aztán hirtelen megint az öreg őr lett. „Mindjárt elmondok magának sok mindent, de nem itt" - és sikátorokon és mellékutcákon át elvezetett egy kis szerény, de tiszta házacskába. Különös volt, hogy bármennyire igyekeztem, később nem tudtam visszaemlékezni az utcákra, a ház külsejére, mennyi ideig tartott az odaút, miről beszéltünk útközben, mintha egy fátyol borult volna tudatosan gondolataimra. Órák hosszat beszélgettünk házában, eleinte elbeszélés formában, majd mint egy mester az elmaradott tanítványával. Elmondta, hogy ő egy történelem- és nyelvszakos „láma", és amikor a kínai csapatok megszállták országát, külföldre küldték, az volt az érzésem, valami kiküldetéssel. „Tudja - jegyezte meg -, minden embernek és népnek megvan a maga előírt sorsa, amelyet bár befolyásolni tudunk, de teljesen megváltoztatni nem." A történelmi hullámelmélet volt erre a válaszom, minden népnek volt vagy van fénykora, de mélypontjai is, pl. Egyiptom, Kína 5000 évvel ezelőtt, Franciaország vagy Magyarország a XIV. században, vagy a zulu nép Lobengula alatt. E népek sorsa mind egy szinuszgörbére emlékeztet. Tudott erről az elméletről, de találóan rámutatott arra, hogy amíg a szinuszgörbe bizonyos ismétlődő törvényszerűségnek van alávetve, addig a népek sorsgörbéje hol meredekebb, hol laposabb. Gondolkodóba ejtett az a fejtegetése is, mely szerint az európai népek - ellentétben a keletiekkel - a balszerencsét vagy a szerencsét gyakran a véletlennek tulajdonították, a sorsszerűséget vagy ismeretlen külső erők behatását elhárítva, mert nem fér bele a mai elképzeléseik szűk kereteibe. Barátokként váltunk el. Sokatmondó szavai: „Mi nem fogunk találkozni, de keressen tovább!" - sokáig csengtek füleimben. A következő napokban történtek meg az előkészületek egy Pokharából induló, 3-5 napig tartó gyalogkirándulásra. Célom a híres Annapurana volt, amelyet közismert hegymászók a világ legszebb hegyének neveztek. Egy sherpa volt a kísérőm, aki a vidéket jól ismerte, és már három hétezer méteres hegyet mászott meg oxigénpalack nélkül. Körül-