gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)
A Himalája
nélkül. Szerencsére és Isten segítségével valahogy megálltam helyemet - talán szerénytelenség nélkül mondhatnám azt is -, hogy karriert futottam be. El tudtam látni szüleimet, visszahoztam két nagybátyámat, akik a háború utáni években Dél-Amerikában telepedtek le, otthont tudtam biztosítani a tágabb értelemben vett családnak is, jó nevelést adtam a gyermekeimnek. Eljött az idő, amikor nem volt értelme az előmenetel létráján feljebb kapaszkodni. Nem volt szabad elfelednem, hogy amíg brazil érdekeket képviseltem külföldön, brazil állampolgárként, teljes mértékben brazilnak számítottam, de amikor visszajöttem Brazíliába, nem titkolhattam el európai eredetemet, amely sokban különbözik a dél-amerikaitól. Tehát európai tevékenységem elismerést váltott ki Brazíliában, de munkám során más munkastílusom miatt sokszor óhatatlanul és akaratlanul a tyúkszemére hágtam kollégáimnak, s ezzel ellenszenvet, irigységet váltottam ki. Ezek a körülmények és a tény, hogy a fiatalabb generációt is pozícióhoz kellett juttatni, lassan megérlelték bennem a gondolatot, hogy rászánjam magam a nyugdíjaztatásra, hiszen a 30 szolgálati évem már megvolt. Amíg a nyugdíjaztatás bürokratikus része elintéződött, megint elmúlt jó néhány hónap, ez idő alatt értem rá a következő utakat előkészíteni és megtenni. A Himalája Már kora gyermekkorom óta valami rejtélyes vonzerővel hatották rám az útleírások, elbeszélések, az akkor még nekünk majdnem ismeretlen Tibetről, a Pamír-fennsík környékéről és lakosságáról. Egy előző inkarnáció lehetett az oka? A válasszal adós maradok. A politikai okok és az állítólagos államérdekek hiúsították meg a hetvenes évek elején tibeti terveimet, de ha már erről le is kellett mondanom, legalább a vele szomszédos himalájai országok egyikét szerettem volna megismerni. Hogy milyen sorsszerűén alakult ki ez az út? Azt vázolják az alábbi sorok. Egy öreg skót barátomnál, Lord S-nél vadásztam az ott honos, nyíl-