gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Anatólia, Kurdisztán

atalembert találtam, aki az igazak álmát aludta. Párnám egy törölközővel letakart hátizsák volt, amelyre barátunk nyitott szájából nesztelenül csordogált egy vékony nyálcsík. Mehmed aga, aki még az ajtóban állt, és mindezt látta, lassan odament, rákiáltott a fiúra, mire az felugrott és egy óriási pofont kapott. Mindezek után - tolmács hiányában - egy szótár segítségével kértem, hogy mossák le gumicsizmámat, amelyen egy vastag kéreg, nyilván a házak között felszedett kecsketrágya díszlett. Néhány perc múltán vissza is jött ez a segítőkész kurd, kezében a vízzel színültig töltött csizmámat tartva. Be is szüntettem a tolmács nélküli eszmecseréket. Késő délután Rudi és Rino is befutottak, akik még csak medvenyomokat sem láttak. Besötétedett, átmentünk Mehmed házába, és ahogy az idő múlott, teánkat iszogatva, úgy nőttek gondjaink Friedl miatt. Hiába beszéltük meg, hogy látótávolságon belül maradunk, éppen ma, ezen a nehéz terepen hagytuk egyedül, illetve csak a két kurddal. Kérdeztük Mehmedet, hogy nem kellene-e, nyomait lámpával követve a hóban, eléje menni, amikor kinyílt az ajtó, és a szó legszorosabb értelmében betántorgott, sokat mondó arckifejezéssel, elveszettnek hitt barátunk. Mögötte jött egyik kísérője, s nehéz terhét a padlóra dobta, amit azonnal kiterítettük. Egy kapitális medve volt! A rákival feltöltött Friedl hamar elfelejtette a 14 órás kirándulás fáradalmait. Mesélni kezdett. Néhány órai járás után nyomra bukkantak. Frissnek látszott, és követték hegynek fel, völgynek le. Délután 400-500 méterre meglátták a medvét, de erre a távolságra lőni nem lehetett, és a terep adottságai miatt lehetetlen volt eléje kerülni. Szerencsére a medve megváltoztatta útirányát, lassan feléjük közeledett, majd egy óra eltelte után lőtávolságon belülre került. Akkor Friedl 8x68S kaliberű puskája végleg a földön marasztalta. A nyúzás sokáig tartott, amit a farkasok miatt nem lehetett elnapolni. A következő nap a bőr teljes megtisztításával telt el, hamuval és sóval preparáltuk, de kifeszíteni már nem értünk rá, ami azzal a sajnálatos következménnyel járt, hogy az aranyérmes medve 210 cm-re zsugorodott. Mehmed szerint a következő útszakasz hosszú, de aránylag könnyű lesz, és valóban csak egyszer-kétszer kellett a lóról leszállni. Hosszúra nyúló karavánunk a magas, hegyi ösvényeken kígyózott, este a Kir nevű, nagyobb faluba érkeztünk, amely ma már nem létezik; ottlétünk után néhány évvel egy földrengés az egész települést elpusztította. A déli pihenő idején többször hallottam Mehmedtől az „aleman" (né-