gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Uganda

dible« megjegyzéssel intézkedett, hogy jöjjön a tolmács. Tolmács be. Eredményt eme változás sem hozott, mert a hites fekete tolmács kizárólag angol-szuahéli relációban fejtette ki a ténykedését, s a többi »primitiv« nyelv úgy érdeklődési, mint képességei körén kívül esett. Ilyen előzmények után, vagy talán következtében az ügy a vádlott felmentésével végződött. Ebben a nem éppen barátságos atmoszférában került rám a sor. A tárgyalás a következő párbeszéddel kezdődött: Bíró: Do you speak English? (Beszél angolul?) En: Yes, I do. (Igen.) Bíró: (immár ingerültebb hangulatban) Yes, I do what? (Igen, mi?) Én: Yes, I do speak English. (Igen, beszélek angolul.) Bíró: (kidülledt szemekkel, magából kikelve, ordítva) I don't mean that, in this court you say: Yes, Sir. (Nem azt nem értem, ezen a bíróságon »Igen, Sir« a válasza.) Természetesen azonnal exkuzáltam magamat, továbbá biztosítottam Sir-ségét, hogy mi sem állott tőlem távolabb, mint a magas bíróság lekicsinylése. Eme Canossa-járásom láthatóan engesztelőén hatott. Elmondtam, hogy nem tudtam, hogy mint turistának jelentkeznem kellett volna a rendőrségen. Ez nálunk a szabad és demokratikus Dél-Amerikában nem szokás, különben is, senki sem hívta fel figyelmemet érkezésemkor erre a rendeletre. Bíróm erre, nyilván megunva a főtárgyalás eme részleteit, letolta a vádat képviselő (káposztás) rendőrtisztet azzal, hogy miért hoz ilyen piszlicsáré ügyeket ide. Ezen kifejezés helyett egy általam ismeretlen jogi kifejezést használt. A főtárgyalás kulminációs pontjához az ítélethirdetéshez - közeledett. Egy sanda tekintettel kísért kézlegyintés jelezte felmentésemet és teljes rehabilitációmat. God save the Queen. Reggel 8-tól 11-ig fel- és lepakolás a teherautóról. Ez Bilinek olyan specialitása, mint a halleves Marseille-nek. Indulás 11-re tervezve, fél egykor el is indultunk. Estefelé meg is érkeztünk Mubendébe. Kb. 5000 láb - itt ez a mértékegység, az angolok híresek lévén praktikusságukról magasságban, szitáló esőben értünk egy közepes szépségű helyre. Tegnap »foglyaszni« voltam. Azóta itt vacakolunk. A többiek több-kevesebb szájtátással csodálják a vidéket, én őszintén szólva elég egyhangúan unalmasnak találom, és sohasem lévén rajongója az ilyen hűvösvölgyi majális-szerű kirándulásnak, megírtam e sorokat. "