gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Kenya

Kenya F. Mesquita barátomat, a volt düsseldorfi brazil főkonzuli nagykövetnek nevezték ki Kenyába, a vadászok volt paradicsomába. Nyugodtan lehet ez múlt időben mondani, mert függetlenségük óta a lakosság százszámra öli az elefántok, vízilovak, orrszarvúak százait, acélhuzalokkal, nyársas veremmel és mérgezett nyilakkal. A nemzetközi ,j aj "-kiáltások és tilalmak ellenére a belföldi rendeleteket nem tartották be; az elefántcsont, orrszarvból őrölt por - amelyhez a kelet afrodiziakus képességeket fűz - továbbra is vevőkre talál. Az ökoszisztéma - zárt világok, amelyekben évezredek alatt fejlődtek ki a sajátosságok külső behatások nélkül, megtépázódik és jóvátehetetlen következményei félreérthetetlenül jellemzik a homo sapienst. Még az állat sem piszkít saját fészkébe, de az emberi fajnál ily bölcsességet nem lehet túl gyakran tapasztalni. Mindenesetre, mikor először jártam itt, teljesen más volt a helyzet. Második kenyai utamat tényleg egy véletlennek köszönhettem. A rami és szizál rostok kereskedelmével kapcsolatban egyre nagyobbak lettek a nézeteltérések Brazília és Kenya között. Az új nagykövet megemlékezett rólam és felkért, hogy jöjjek segíteni ezen problémák megoldásában. Ki is kért a „külügytől" - meg is jött az engedély -, de csak két hétre, amely egy valódi szafarit lehetetlenné tett, annál is inkább, mert délelőttönként a követségen vagy a minisztériumokban töltöttem az időmet. A hétvégeken és délutánonként szabad voltam, mehettem ismerősökkel, barátokkal „game park"-okat látogatni. Egy ilyen autókirándulás alkalmával érdekes látványnak lettem tanúja. Egy gepárdmama tanította két serdülőkorú gyermekét varacskos disznóra vadászni. Az autó tetején ülve, távcsővel a kezemben figyelhettem e természeti drámát. Bármilyen csúnya is ez a disznó - amiről nem tehet -, mégis valahogyan sajnáltam; teljesen kilátástalan volt a helyzete. A kölykök döntötték le a lábáról, de a biztonság kedvéért mégis a mama volt az, aki a torkát átharapta. Utána felült egy termitadomb tetejére és onnan nézte kölykei falatozását. Meg akartam Merán Ferit látogatni, akit még egy darabig meghagytak „white hunter"-nek, hogy a devizákat hozó külföldi vadászokat egy fehér kísérje, és akivel sok közös élményem volt a magyaróvári időkből, de éppen egy szafarin volt. Meglátogattam hg. Windisch-Graetz Franzit, megcsodáltam világhírű trófeagyűjteményét, és elmentem néhányszor az