gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Argentína

san összegyűlt a pénz, a vágyálom valósággá válhatott. Atyám már San Martinban volt, ott kellett hozzá csatlakoznom. Az európai jellegű állomáson Buenos Airesben, az akkor még készséges és előzékeny hordárok segítéségével, fülkém hamar megtelt poggyászommal. Puskát három okból nem hoztam: 1.) úgysem volt elég pénzem, hogy vehessek egyet; 2.) Brazíliában csak a rövidcsövű, 44-es winchesterekhez tudtam volna hozzájutni - azt is törvényellenes úton; 3.) mert az ottani hatóságokból egy 6 mm-nél nagyobb öbnagyságú, vontcsövű puska vitustáncszerű reakciókat váltott ki. így aztán ketten egy puskát akartunk használni; egy akkor még távcső nélküli, első világháborús mausert, amelyet atyám Argentínában valahogy meg tudott venni. Az út vasúton két napot és egy éjszakát vett igénybe. Keresztülvágtunk egy többszáz kilométeres, kies, kő- és homokrengetegen, amelyen az áthaladást gépkocsival a csendőrség csak egy legalább 3 autóból álló konvojban engedélyezte. Már a fővárosban feltűnt a fekete bőrűek teljes hiánya. Az egyedüli, általam látott példány egy vasúti váltóőr volt, egy Patagonia Karmen nevezetű ember, egy Isten háta mögötti, kis, poros, széltépte városkában, egy sivataghoz hasonló végeláthatatlan síkság kellős közepén. Később megtudtam, hogy a múlt század második felében, tehát napjaink előtt csak 100 évvel, még nagyon sok fekete élt Buenos Aires tartományban, de a melanin, vagy egyéb bőr és természeti adottság következtében lassan északabbra, melegebb tájakra szivárogtak. Brazíliában utazva fel is tűnik a magyarázat megalapozott volta: a déli államokban nemcsak kevesebben vannak, de színárnyalatuk is világosabb. Amíg pl. Santa Catarinában a nem fehér eredetű lakosság színe világos tejeskávéhoz hasonló, addig 3000 km-rel északabbra - például Bahiában - már csokoládébarna vagy még sötétebb a bőrük színe. E vasúti utazásnak két különös emléke maradt meg. Az egyik, hogy ugyan az ablakok három rétegűek voltak, de ennek ellenére annyi finom por szivárgott be, hogy az akaratlan fogcsikorgatás ellen szánkat állandóan öblögetni kellett. A másik, hogy a levegő annyira száraz volt, hogy a haj fésülködéskor az égnek állt, és a gyapjúpulóverek vetkőzéskor szikrákat szórtak. Az Andok hegyláncai között fekvő San Carlos de Bariloche városkába megérkezve, öt-hat órás autóbusz út után, elértem a San Martin de los Andes nevű városba, amely akkor inkább nagyobbacska falu volt. Az út