gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)
Säo Paulo,a nagyvárosi élet
tem - öblöt alkotva - egy magas domb vagy kisebb hegy. Egyszerre csak kiemelkedett, tőlem talán 50 méterre egy óriási, 4-5 méteres tengeri rája, és pillangószerű szárnymozdulat kíséretében ágyúdörej szerű lármával csapódott vissza a vízbe. Egy öreg Dakotával repültünk Campo Grande fővárost érintve, egy ideig a híres Serra do Roncador (Horkoló hegylánc) fölött. Itt kezdte Candido M. Rondon marsall nehéz körülmények között, indiánok nyílzáporában az első földméréseket, és ezen a vidéken tűnt el a neves angol kutató, Fawcett ezredes. Az esetleges halász-vadász lehetőségre számítva most is hoztam magammal puskát és horgászfelszerelést. Egy déli, trópusi zivatar után ért földet gépünk, egy füves, egyenlőtlen talajú, repülőtérnek nevezett réten. Itt, ma több évtized elteltével zajos, lüktető életű város áll, amelynek hosszú, betonozott repülőterére lökhajtásos gépek érkeznek naponta többször, de akkor egy kis poros és kifejezetten primitív városka volt. Az első dolog, ami feltűnt, nagyon kellemetlen volt: nagy ronda pókok sokasága az utcákon, gyakran a kocsikerekektől szétnyomva. A taxisofőr közölte, hogy ez évenként egyszer-kétszer fordul elő, mindig egy rövid ideig tartó, erős eső után, amely kiönti őket lyukaikból. Azt is mondta, hogy ilyenkor ártalmatlanok és a járókelők rájuk sem hederítenek, de a látványt akkor sem találtam rokonszenvesnek. Különösen respektálom őket - talán még jobban, mint a kígyókat -, amióta a világhíres BUTANTAN kígyóintézetben egy nagy üvegben egy néger félig megrothadt lábszárát láttam alkoholban tárolva, amelyet egy pókharapás okozott. A látvány nem volt lélekemelő! A hotel maga is megérdemel néhány sort. A személyzet és a vendégek Bruegel modelljei lehettek volna. Az általános jellegű, letargikus indolencia kihatott az állatvilágra is, mert a számos rühes és sovány kutya között csak úgy nyüzsögtek a svábbogarak. Szobákról szó sem volt, helyettük egy nagy terem, számos, fejmagasságig érő deszka válaszfallal, a hangoknak és szagoknak teljes önrendelkezési jogot biztosítva. A város maga tipikusan „interior" volt: meleg, poros, lármás. A minden színárnyalatú lakosság - a déli órák kivételével - állandóan nyüzsgött, itt-ott még a guaranyt is lehetett hallani, amely a szomszédos Paraguay nyelve. Alkonyat után a fiatalság felkerekedett és órákig rótták a köröket a város főterén; a fiúk az órajárás irányában, a lányok ellenkezőleg, ilyenformán egymást többször szemügyre vehették. Azok az idők és szokások, amelyek manapság a Montmartreon vagy a Hyde Parkban látha-