gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Gyermekkor - Nagymágocs, Telkibánya

török időkig állandóan erősödött; őseim sáncárokkal, lőréses bástyákkal vették körül. A XVII. század zivataros viszontagságaiban már a végvárak szerepét töltötte be, de sajnos így sem tudta meggátolni az uradalmak pusztulását, a falvak, a tanyák felégetését, a lábasjószág lemészárlását vagy elhajtását. Ennek ellenére, a család áldozathozatalának elismeréseként, 1609-ben Károlyi Mihály (1585-1626) bárói rangot kapott. A hajdani idők szokásainak megfelelően az úgynevezett nagy családok igyekeztek birtokaikat érdekházasságok révén bővíteni, és királyi adományokkal gyarapítani. A tatárjárás, majd a törökdúlás azonban sorozatosan megtizedelte a lakosságot, így azután a földek elparlagosodtak, használhatatlanná váltak. Az akkori birtokok nagysága tehát nem szolgáltat reális alapot ahhoz, hogy a később szerzett területekkel öszszehasonlíthassuk őket. Az viszont sokatmondó, hogy Károlyi Sándornak (1669-1743) az öröklött 39 birtoka közül 5-10 már 1418-ban a család tulajdonában volt. Tehát nem felel meg a valóságnak az a vád, miszerint Károlyi Sándor megkaparintotta az óriási, majdnem 1 millió holdas Rákóczi-birtokot, vagy annak egy részét. Károlyi Sándort a vásárlással, cserével szerzett földek és felesége, gróf Barkóczy Krisztina hozománya (21 birtok) tette az akkori Magyarország - feltehetően - egyik legnagyobb földesurává. Ő az ősi, főleg Északkelet-Magyarországon fekvő birtokterületeket gyarapította, de ő volt az első nemzetségünkben, aki az északnyugati és a délkeleti országrészeken is hatalmas kiterjedésű birtokokat vásárolt. A korabeli okmányok megemlítik, hogy a Csongrád, Csanád és Békés megyében fekvő birtokainak területe meghaladta a 150 ezer holdat. Ezekhez tartozott Nagymágocs is. Vitathatatlan, hogy nemzetségünk legkimagaslóbb személyisége Károlyi Sándor volt. Ő 1711. május l-jén nem árulóként, hanem mint reálpolitikus kötötte meg a szatmári békét, és küzdötte ki az aulikus magyar főurakkal szemben a királynál ennek az egyezménynek törvénybe iktatását, megmentve így a magyar alkotmányt. 1734-ben saját költségén állíttatta fel a 6. lovasezredet, 1741-ben altábornagyi rangot kapott, Szatmár megye főispánja lett, majd királyi helytartósági tanácsos. Károlyi Sándor fia, Ferenc (1705-1758) folytatta apja vagyongyarapító politikáját. Sokoldalúságára jellemző a következő néhány adat: Szatmár megye főispánja, lovassági tábornok, a tiszántúli országrészek főparancsnoka, a hétszemélyes tábla bírája volt. A közművelődés előmozdítására Nagykárolyban könyvnyomdát állíttatott fel, és saját összeállítá-