gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Säo Paulo,a nagyvárosi élet

ügy reám akkor nagy hatással volt. A délutáni horgászatot vadászatra cseréltem fel. Átvitettem magamat szigetünkről a folyó túlsó partjára, mondtam az indiánnak, hogy este figyelje visszajövetelemet, és jöjjön értem. Csak a sörétes puska és egy kés volt nálam. Lassan távolodtam a parttól, mögöttem a nap, a folyót szegélyező erdő lassan ritkább lett. Kiértem egy mocsaras rétre, amelynek közepén a távolban egy tó vize csillogott. A vonatdübörgéshez hasonló majomrikácsolás hangját már megszoktam, majmot úgysem akartam lőni, inkább a tóra húzó kacsára vágytam. Pár száz méterre lehettem a kissé süppedékes talajú rét szélétől, amikor a föld kérge súlyom alatt hirtelen és váratlanul megtört. Elkezdtem az ingoványban süllyedni. Ha az egyik lábamat felhúztam, a másik mélyebbre süllyedt, minden erőfeszítésem ellenére csak rosszabbodott a helyzetem. Már majdnem derékig voltam az iszapban, szakadt rólam a verejték, csillagokat láttam az erőfeszítéstől, és múltam egyes mozzanatai plasztikusan jelentek meg lelki szemeim előtt. Hogy milyen veszélyes helyzetben voltam, nagyon jól tudtam, de valahogy nem gondoltam arra, hogy az utolsó órám közeleg. A keresztbe tett puska segítségével igyekeztem a földkéregre hasalni, de hasztalanul. Végül is, talán a Szentlélek sugalmazására, kezdtem az iszapból a félig korhadt ágdarabokat kihúzgálni, azokat az előttem kiterített ingre létra- vagy rostszerüen elhelyezni, miközben lassan, de állandóan tovább süllyedtem. Végül is sikerült lajhárszerü mozdulatokkal egész felső testemmel ráfeküdni erre a „szerkezetre", és lábaimat nagyon-nagyon lassan az ingoványból kihúzni. Később elértem egy bokrot, arra rádőltem, utána vagy elájultam, vagy egy amnéziás űr keletkezett az agyamban. Ezer és ezer szúnyogcsípéstől feldagadva, vánszorogva, de még világos nappal értem a folyóparthoz. Este felbukkant táborunkban egy öreg ember. Jajgatva, általam ismeretlen kifejezéseket használva elmondta, hogy feleségét két napja megmarta egy kígyó, és biztosan meghal, ha nem segítünk. Segíteni, de hogyan? Nem tudtuk, melyik mérges fajtához tartozott a kígyó, az ellenszérumok is ennek megfelelően különbözőek, különben is rögtön a harapás után kell oltani, két nap elteltével valószínűleg már túl késő. Ha be is oltjuk, és a szegény asszony mégis meghal, akkor minket fognak hibáztatni. Barátaim sem mutattak túlzott segítőkészséget, talán féltek az esetleges mérgezett nyilaktól is. Hosszas huzavona következett. Átolvastuk az oltó-