gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Apám szökése

ben fejemet ellepik a szúnyogok milliói. Síri csend. Felkúszom a partra és mászva, görnyedve megyek, amerre kísérőmet utoljára láttam. Nem találom sehol Jobb híján tovább megyek, és ismét kezdem a bagolyhuhogást. Nagy megkönnyebbülésemre azonnal jön a válasz. Ott hasalt - rám várva - a derék ember a fűben. Le kell az útról térnünk, ez túl veszélyes. Közben teljesen beborult, és még mielőtt a határmenti falut elérjük, látjuk egy nagy zivatar közeledtét. Az utolsó órát majd teljes sötétségben, csak villámfénynél, szakadó esőben tettük meg. Hajnali fél négykor 25 km-es »séta« után vizesen, fáradtan megérkezünk a teljes éjjeli nyugalomban lévő kis faluba, ahol társam egyenesen az általa ismert házhoz vezet. A küszöb alól előhalássza a kulcsot, az ajtó zajtalanul nyílik, belépünk egy teljesen sötét, s kissé sűrű levegőjű szobába. Pillanatok alatt ég a kis mécses, széjjelnézünk. A szoba túlsó oldalán lévő ágyban egy öregasszony fekszik, kinek »jó reggelt« kívánunk. A szomszéd szobából rövidesen előkerül egy fiatalember, egy házaspár és egy forró kávé. Régen esett ilyen jól. Elmeséljük utunk élményeit, majd elbúcsúzom vezetőmtől, társa fog továbbkísérni, vele megyek át a határon. Közlöm az ágyban fekvő nénivel, hogy szeretnék megmosdani. Elém tesz egy leveses tányér nagyságú tálat vízzel. Rövidebb-hosszabb magyarázat után megértetem vele, hogy nem kezet akarok mosni, hanem tetőtől talpig megmosdani. Kicsit csodálkozik, de nem ellenkezik, és előkotor egy nagy lavórt, felteszi a tűzhelyre a vizet és visszafekszik az agyába. Cigarettázva várom a víz fölmelegedését, és amikor ez bekövetkezik, közlöm eme tényt a ház úrnőjével, valamint, hogy a mosdáshoz le kell vetkőznöm, feltételezve, hogy ezen információk tudatában majd kimegy a szobából. De nem úgy öl Hát, ha neki így jó, ám legyen! Levetkőzöm, de teljesen, és nekifogok a várva-várt tisztálkodásnak. Amikor teljes ártalmatlanságomban, illetve meztelenségemben állok a lavórban, véletlenül hátranézek az öreg nénike felé, és mit látok? Az ágyban felkönyökölve, felém fordulva, mosolyogva figyel! Ilyen asszisztenciával befejezem a mosdást és érdeklődöm, hol lehetne pár órát aludni. Persze, hogy lehet a szomszéd szobában. Bemegyek. Ott a nagy ágy. Igen ám, de az előbb említett házaspár fekszik benne, és a másikban új kísérőm horkol. Maradt a padló, de fáradt voltam, elnyomott az álom.