gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

A Campos do Jordao-i hegyek között

tudtam szemeimet a ráncos arcú kis aggastyánról levenni, ahogy ott, a tüz előtt guggolt, fejét a füstbe hajtva. Egyszerre csak Totához fordult: „A bort elhoztad?" „Igen." „Add ide!" Tota egy megbontatlan vörösboros üveget helyezett a tüz mellé, a curandeiro két kezével átkulcsolta az üveg nyakát, újra lezárta a szemét, de most már hallható mormolásba kezdett. Nem emlékszem, hogy a szertartásnak ezen része mennyi ideig tartott, de amikor véget ért, a kuruzsló hirtelen, mintha eddig mi sem történt volna, a világ leghétköznapibb dolgairól kezdett érdeklődni, egészen más stílusban társalogva, udvarias közömbösséggel. Őszintén megvallva, nehezen ocsúdtam fel bódulatomból, de feltett kérdéseire teljes őszinteséggel igyekeztem válaszolni, bár nem értettem, hogy jövetelünk céljáról; Mamáról és térdéről miért nem esik szó. Erről csak az utolsó pillanatban kezdett el beszélni, tulajdonképpen már a búcsúzás közben, a viskó ajtajában. Akkor mutatott rá a Tota kezében lévő borosüvegre, majd hozzám fordult, és azt mondta: „Áztasson ebbe a borba egy ruhát, kösse át vele édesanyja térdét, egy kicsit égetni fogja, de tartsa rajta két napig, ettől meggyógyul." Otthon édesanyám térdét én magam borogattam, láza rögvest csökkent, és térdén is fokozatosan apadt a daganat. A negyedik vagy ötödik napon már úgy járt, mint azelőtt. Mit szólnak ehhez a világhíres professzor urak? Édesanyám szerencsés felépülése után két újabb megrázkódtatás ért: tönkrement a házasságom és elvesztettem az állásomat. Kezdtük érezni, hogy a mindennapi gondok, nehézségek, a nemrég megélt tragédia - Gyula fiúnk halála - a nézeteltérések számát egyre növeli, és ennek megfelelően feszültebb lett közöttünk a viszony. Hiába próbáltam a helyzetet szépíteni önmagamban, tulajdonképpen mind a ketten úgy láttuk, hogy házasságunk kezd olyan mederbe terelődni, amelyben a nehézségek száma csak növekedhet az elkövetkezendő időben. Ekkor már vártuk harmadik gyerekünket, és talán mind a kettőnkben pislákolt a remény lángja, hogy a következő gyerek megszületése átsegít bennünket az utóbbi idők nehézségein. Az újszülött gyermek lány lett, a családi tradícióknak megfelelően Franciska névre kereszteltük. Állásom elvesztésének rövid története a következő. Egy szép napon