gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

A Campos do Jordao-i hegyek között

ha azonban mégis nekem kellett közbelépnem. Ilyen volt egy erdőmunkásom esete is, akinek teljesítményéről azonban csak elismeréssel szólhatok. Sajnos, havonta egyszer-kétszer tökrészegre vedelte magát, az a fajta időszakos alkoholista volt, akit a német Quartalseufer-nek nevez. Ittasságában mindenkibe belekötött és kellemetlen, konzekvenciadús verekedéseket rendezett, nem is szólva arról, hogy ilyen állapotban előszeretettel nyúlt a leányok szoknyája alá, amelyet az anyák és a férjek nem túlzott mértékben appreciáltak. Totától tudtam, hogy társai már torkig vannak vele, megelégelték ezeket a rendszeresen ismétlődő eseteket, összefogtak ellene, ami Tota megítélése szerint még tragikus kimenetelű is lehet. Mivel sem a többszöri szép szó, sem a fenyegetés nem használt, nem volt más kiút, mint kiállítottam felmondási papírjait, utasítva, hogy a használatra nála lévő, a fazenda állományába tartozó munkaeszközöket szolgáltassa be. Erre egy rövid, pimasz üzenettel reagált, amelyet nem vághattam zsebre. Revolveremet övem mögé dugva felnyergeltem és lelovagoltam házához a munkástanyára. Mire odaértem, házát már fenyegetően vette körül a munkások gyűrűje. Ahogy a lóról leszálltam, utat nyitottak, kíváncsian várva, hogy most mi következik. Alig léptem fel a tornácra, kivágódott az ajtó és részeg barátunk, kezében egy jó nagy konyhakéssel, rám támadt. Csak annyi időm maradt, hogy a karjába rúgjak, mire a kést kiejtette a kezéből, és én a revolverrel a fejére vertem. Ekkor ugrott közénk Tota, és az ütéstől kábultan tántorgó ember kezét hátratekerte, megkötözte, így elejét vette az esetleges további fejleményeknek. Intézkedtem, hogy megkötözve két munkás szállítsa haza rozoga teherautónkon a Minas államban lévő, tőlünk mintegy 50 km-re fekvő szülővárosába. Azt gondoltam, ezzel egyszer s mindenkorra lezárult az ügy, többé nem kell ezzel a részeggel bajlódnom, és a munkások körében is helyreáll a nyugalom. Dolgom volt bőven, hovatovább már meg is feledkeztem az incidensről, amikor három, állig felfegyverzett rendőr jelent meg az irodámban és emberölés kísérletének vádjával letartóztatott. Bevittek a városi őrszobára, a „delegáciára", ahol közölték velem, hogy ez az erdőmunkás feljelentett, hogy voltaképpen meg akartam ölni. Letartóztatásom híre futótűzként terjedt el a birtokon, és rövid idő múltán néhány tucat munkásunk jelent meg a rendőrségen, akik egymás szájából kapkodva a szót, tanúsítot-