Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)

A közigazgatás átszervezése

tét is. Ez utóbbi szempont meghatározása korántsem tekinthető egyértelműnek. A kisgyűlés határozata szerint a székesfehérvári nemesek a bodajki választókerületben adhatták le voksaikat." Április végén a megyébe érkezett Madarász József, hogy személyesen irányítsa és szervezze a liberális nemesség politikai küzdelmét. Támadásának célpontja a kisgyűlés által elfogadott választókerületi beosztás tervezete volt, amelyet a volt megyei ellenzék jelentős része nem tartott reálisnak. Koncepciójukban abból indultak ki, hogy a székhelyeket valóban a kerületek központjában fekvő jelentősebb helységekben kell kijelölni, s politikai szempontból az sem volt közömbös, hogy a központok választópolgárai a követjelöltek közül kit támogatnak. így Madarász József is - párthíveinek tanácsára - módosította elképzelését. Sárkeresztúrt, Alcsútot, Csákvárt, Bodajkot és Rácalmást jelölte a kerületek székhelyévé. A liberálisok értekezletein már az országgyűlési választásokon fellépő követjelöltek személyéről is tanácskoztak.

100 A nemzetgyűlési választások előkészítése során fellobbant ellentétek a megyei bizottmány tagjainak megválasztásakor tovább fokozódtak. Ismét a megyei tisztikar által összeállított névsor volt az ellenzék céltáblája. Értesüléseik szerint a pecsovicsok „aprajanagyját" felvették a jelöltek közé. Ezzel szemben a Madarász József köré tömörülők a liberális eszmék kipróbált harcosait jelölték. Miként Madarász József magyarázta: „Beírtam minden volt elvtársainkat, de pecsovicsot egyetlen árva lelket sem..." (A reformkortól kezdve pecsovicsnak nevezték a Habsburgok feltétlen híveit, az aulikus felfogású, konzervatív politikusokat.) A bizottmány tagjainak összeállításakor azonban kiütköztek a nemesi politika korlátai is. Nevezetesen a nép, elsősorban a parasztság képviseletének kérdésében. „Nem ismertük őket..."

101 - írta Madarász -, így azt a megoldást választották, hogy a helységeket a bírók és a jegyzők képviseljék. Ez korántsem bizonyult helyes döntésnek, ugyanis a községek és a mezővárosok vezetői a közigazgatási hierarchiában alá voltak rendelve a szolgabíróknak,