Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)

„...Az urak fölöstökömre sem lesznek elég a parasztságnak!" Parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

mak céljait s nem a jobbágyok életkörülményeinek és gazdálkodási viszonyainak pozitív tartalmú változását szolgálták. A kisebb királyi haszonvételek elleni tiltakozás a bor- és húskimérések sorozatát váltotta ki a megyében. A földért, a legelőkért indított mozgalmak mellett, sokszor azzal párhuzamosan jelentkező „kihágások" a feudális maradványok forradalmi felszámolását tűzték ki célul. A megyében a zámolyiak határozata példázza leginkább az elmondottakat. „A zámolyi lakosság a kihirdetett nép szabadságot arra használta, hogy most már nékiek az ég adta földön mindent szabad, azonnal maguk közt tanácskozván, s azt végezték, hogy már most Zámolyon kinek módja van, szabadon mérhet bort, pálinkát. Az uraság kocsmáját tekintetbe sem kell venni." A földművesek határozatának meg is lett az eredménye: április 24-től július 21-ig az urasági kocsmában „egy lélek sem járt".

90 Perkátán például 15 kocsmát nyitottak a lakosok. Az érdi borkimérők a szolgabíróval is szembeszálltak; a szigorú parancs ellenére tovább folytatták a bormérést. Hasonló események zajlottak le Adonyban, Rácalmáson, Falubattyánban és Dunapentelén is, ahol a „törvénytelen" bormérést folytató lakosok száma 11 volt.

91 A földesurak kocsmatartási joga ellen tiltakozókat, a bormérőket a már fentebb elemzett mozgalmak vezetőihez hasonlóan bebörtönözték, pénzbírsággal sújtották. A megye bizottmánya és törvényszéke a törvények szigorát alkalmazta ellenük, mert a földesúri jog elleni támadás is az áprilisi törvények kiszélesítéséért indított demokratikus törekvések kifejezője volt. 1848 nyarán - ismereteink szerint - az utolsó parasztmozgalomra Seregélyesen került sor. Július első napjaiban 30 ún. külső kerttel is rendelkező parasztot az uradalom tiszttartója aratásra kötelezett. A seregélyesiek az aratást megtagadták, mert az említett kertek „emberemlékezet óta" a telki állományhoz tartoztak. A helyszínen megjelenő megyei küldöttség tagjai előtt az uradalom a kertek allodiális voltát igazolni nem tudta. A 30 seregélyesi lakos munkamegtagadása tehát sikeresnek bizonyult.

92 Ezzel a megyei parasztmozgalmak sora befejeződött; 1848 júliusában jelent-