Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)

A reformkor másfél évtizede

léptettek életbe; községenként felmérették az éhezők számát, a földbirtokosok gabonakészleteikből vetőmagot, „ínséggabonát" osztottak, egyes uradalmakban munkalehetőséget is teremtettek. Tüneti kezeléssel azonban nem lehetett orvosolni, enyhíteni a nyomort. 1847 telén és tavaszán tovább romlott a helyzet. A Sármelléki járás felső kerületében a zselléreket, a negyed- és nyolcadtelkes jobbágyokat sújtotta leginkább az éhínség. A telkesek - vetőmag nem lévén - földjeiket nem tudták művelni, a zsellérek munkát nem kaphattak. Bodajkon 180, Velegen 57, Csókakőn 119, Móron 614, Vajaipusztán 63, Sőréden 39, Pusztavámon 87, Keresztesen 58, Iszkaszentgyörgyön 150, Gúton 121, Isztiméren 16, Kútiban 83, Csórón 119, Inotán 117, Csurgón 73 volt az éhezők száma. A zsellérek helyzetét - akik kenyerük nagy részét aratással biztosították - az a körülmény is súlyosbította, hogy 1846 nyarán nem aratórészért, hanem pénzért vállalták a gabonabetakarítást. Munkabérükért, az élelmiszerárak rohamos növekedése miatt, csupán 3-4 pozsonyi mérő búzát vásárolhattak (1 pozsonyi mérő = 62,5 liter). Ugyanakkor az egyik igen fontos élelmezési cikk, a burgonya hozama is igen rossz volt, eddig ismeretlen „betegség" támadta meg, s megrothadt a földben. Tác, Soponya, Kálóz és Csősz helységek éhezőin az uradalmak segítettek. Ellenben Rácalmáson, Adonyban és Perkátán nyomasztó volt a jobbágyok helyzete. A két utóbbi település lakói közül 2371-en, illetve 2016-an éheztek, s a környező községekben kerestek munkát, kéregettek, koldultak. Az ínségesek között Ercsi földesura 500 pozsonyi mérő rozsot osztott ki, de a vetőmagszükséglet biztosításáról nem nyilatkozott. Gyors segélyre szorult Martonvásár, Vál, Alcsút és Kajászószentpéter lakossága is. Tabajd zsellérei 2 pozsonyi mérő búzát kértek a megyétől. A pázmándi és sárosdi zsellérek helyzetén az segített, hogy Jakabszálláspusztán vállalhattak munkát. Cziráky Antal lovasberényi és nadapi jobbágyainak ígéretet tett arra, hogy 300 pozsonyi mérő gabonát oszt közöttük fel.

27 Az uradalmak igen kis mértékben segélyezték a rászorulókat,