Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)

A szabadságharc végnapjai

vetkező események miatt nem vált valóra. Annak azonban fontos bizonysága, hogy a szabadságharc helyi vezetőinek (Csapó József első alispán és Boross Mihály másodalispán) magatartásában, szemléletében jelentős változásokra került sor. Amikor a városba visszatérő és tevékenységét megkezdő Gaál Ede Székesfehérvár nagyobb biztonsága érdekében kérte a helyőrség megerősítését, nem a város polgárainak biztonsága vezérelte, hanem a megszállók pozícióinak stabilizálásától az ellenforradalmi erők térhódításának megvalósulását remélte. Nevezetesen: a szabad királyi városból kiindulva akarta megvalósítani a megye egész területén a katonai uralmat. Egyelőre csak a városban tudták - igaz csak ideiglenesen - megerősíteni helyzetüket. Állandó félelemben és rettegésben tartották a polgárokat, a fizikai és pszichikai terror számos eszközével igyekeztek ellenállásukat felszámolni. A császári biztos tevékenységében jól megfigyelhető a rendőri funkciók túlsúlya. Felségsértés vádjával letartóztatta, majd katonai őrizet mellett Budára kísértette Hadhalmy Pál polgármestert, König József bírót és Kolossváry Miklós városkapitányt. Sürgette a klérus császárhű tagjainak - Farkas Ferenc nagyprépost és Farkas Imre kanonok - visszatérését, akik 1849 áprilisában Badenbe és Fürstenfeldbe menekültek. Rendeleti úton feloszlatta a megyei és a városi tisztikart, a város pénztárait lefoglaltatta. Augusztus l-jén kinevezte a város „császárhű" tisztikarát. A tanács megalakítását sürgető tényezők közül ki kell emelni a közigazgatási feladatok ellátásának szükségessége mellett a megszállók élelmezésének biztosítását. Gaál Ede az adminisztráció tagjainak feladatait abban jelölte meg, hogy tevékenységüket a császár iránti feltétlen hűség jellemezze. Kötelességük volt „a jelen zivatar körülményei közt habozás vagy félszegség nélkül a belbéke s közrend"

368 céljait szolgálni. Kinevezésükkel egy időben a forradalom híveinek bizonyult tisztségviselőket hivatalaikból elmozdította, s mint az előzőekben láttuk, letartóztatta. Törvényen kívül helyezte a megyebizottmányt és a megyei tisztikart is. Csupán a hadsereg szükségleteinek biztosítására nevezte ki a megye köz-