Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)

Batthyány István kormánybiztossága

mogatták radikális elvbarátai is, főként öccse, Madarász József és Salamon Lajos. Batthyány Istvánt a bizottmány balszárnyát veze­tő, országosan is ismert politikusok háttérbe szorítása vezérelte, amikor híveit ültette a vezető posztokba. Csapó Józsefet, a megye főjegyzőjét, az önkéntes nemzetőrök volt parancsnokát első alis­pánná, Boross Mihályt másodalispánná és Fekete Jánost - aki az országgyűlési választások idején Batthyány Istvánt Fehérvár kép­viselőjévé ajánlotta - főjegyzővé nevezte ki. A kinevezésekről ér­tesülő baloldal választásokat követelt, de a kormánybiztos az áp­rilisi törvényekre és jogkörére hivatkozva visszautasította Mada­rászék indítványát. 342 Június elején az erkölcsi halottnak tekintett Madarász László ismét a csákvári kerület mandátumáért indult harcba. Ellenfelei Kenessey Kálmán főszolgabíró és Fekete János főjegyző voltak. A Batthyány által támogatott Fekete 1848 nyarán elszenvedett sú­lyos kudarcát akarta feledtetni. Győzelem reményében vette fel a küzdelmet, hiszen a tisztikar jelentős többsége sorakozott fel mö­götte. A kormánybiztos és a megye vezetőinek támogatása ellené­re a békepárt jelöltjeinek fellépése nem volt eredményes. Mada­rász mellett sorakozott fel a választók többsége. A radikális poli­tikus a választókhoz intézett felhívásában elveinek lényegét ösz­szegezte: „Önök engem nem egy pár nap óta ismernek... Én nem szoktam ígérni, hanem tenni..., hogy a csákvári képviselőséget be­csülöm, világos jele, hogy több helyeken lett megválasztásból a csákvárit fogadtam el. Minden királynak örökös ellensége va­gyok, minden kiváltságnak és szolgaiságnak. A szabadság minden polgár szent tulajdona lévén, a születésnek semmi elsőbbsége sincs, s a polgári egyenlőség a Respublica alapja." 343 Nem változ­tatott 1848 júniusában meghirdetett programján, az ott felsorolt követelésekből csak a szőlődézsma eltörlése valósult meg. Az 1849 júniusában lebonyolított választás Madarász győzelmével végződött. Erkölcsi és politikai értelemben is sikert aratott, a rá­galmak ellenére a választók jelentős része nem tekintette csaló­nak, hanem oly politikusnak, aki nem a liberálisok, hanem a nép

Next

/
Oldalképek
Tartalom